Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Dr. Martha Zsuzsanna: A baromfitermékek mai nagyüzemi termelésének előzményei Magyarországon
megtermelést” űztek, de ennek a húshiány pillanatnyi, családon belüli leküzdésén kívül más haszna nem lehetett. A háború befejezése után a magyar baromfitenyésztés is egészen új helyzet elé került. A húszas évek elejétől kezdve Nyugat-Európa országaiban és az USA-ban nagy mértékben fokozódott a tojás iránti kereslet. A tojáshozamra és tojásnagyságra kitenyésztett tyúkfajták - elsősorban a fehér leghorn és a meggyvörös színű rhode island red - teljesen kiszorították a közben Nyugaton elterjedt farmszerű, specializált baromfitenyésztésből a régibb „kultúrfaj- tákat” : a cochint, a brahmát, a langshant, az orpingtont. Csak a kettős hasznosítású (hús- és tojástermelésre egyaránt alkalmas) plymouth tartotta magát valamennyire. A farmszerű baromfitenyésztésnek az USA-ban van a leghosszabb múltja, de Hollandia és Dánia hasonló baromfitenyésztésének is mélyen a XIX. századba nyúlnak vissza a gyökerei. Ezzel szemben Németországban és Ausztriában csak az első világháború befejezése után alapozták meg az üzleti szempontból is fejlett, specializált, belterjes baromfitenyésztést. Az újszerű baromfitenyésztés iránt Magyarországon érdeklődők közül sokan beszéltek németül, de angolul, hollandul vagy dánul kevesen értettek. Emiatt az újabb baromfitenyésztési és baromfiegészségügyi irodalom első termékei német nyelvű közvetítéssel jutottak el hozzánk. Annak, hogy Magyarországon csak a húszas évek közepén kezdtek a modern farmszerű baromfitenyésztéssel megismerkedni, nyilván ez a legfőbb oka. A húszas évek második felében Európa-szerte hatalmas konjunktúrája támadt a belterjes baromfitenyésztésnek és annak hullámai hozzánk is eljutottak. A Szovjetunió ugyanis a Pjatiletka néven ismert első 5 éves tervidőszakban (1928/1929-1932/1933) a baromfitermékek tömeges nagyüzemi termelésére rendezkedett be. Hollandiából, Németországból, Ausztriából, Csehszlovákiából és más országokból vonatszámra vittek tenyészanyagot a Szovjetunióba a korszerű tojásfarm-rendszer megalapozásához. E vásárlások hatására még jobban fellendült a kiviteli országok baromfitenyésztése, s most már a németek, az osztrákok, a csehek hangzatos reklámmal nálunk is értékesíteni kezdték fölösleges tenyészállataikat, keltetőgépeiket és mindennemű baromfitenyésztési eszközeiket.40 Az ügyes reklám és a külföldi letojató farmok valóban kedvező üzleti eredményeiről érkező hírek nyomán Magyarországon is csakhamar óriási érdeklődés mutatkozott a mesésen jövedelmezőnek hitt, újrendszerű baromfitenyésztés iránt. Fokozta az érdeklődést, hogy a pengővalutára történt áttérés, illetve a gazdasági viszonyok konszolidálódása 1927- től kezdve megszüntette a konjunkturális kereseti lehetőségeket és az élet sokak számára megnehezült. Már 1925-től kezdve a magyar baromfitermékek kiviteli lehetőségei az első világháború előttiekéhez hasonlóan újra kedvezően alakultak. A fokozódó nemzetközi versenynek ellenére is megtartottuk baromfihúsban külföldi piacainkat, de most félő volt, hogy tojáskivitelünk elegendő minőségi tojás hiányában a Balkán országok kivitele mögé hanyatlik.41 Ezért a Földművelésügyi Minisztérium szükségesnek látta a leghorn és a rhode island red fajta 40 Winklet János: A baromfitenyésztés üzemtani megvilágításban. Mezőgazdasági Közlöny. 1935. évf, 386. p. 41 Ottó Ernő: Magyarország baromfitenyésztése. Gazdatanácsadó. 1934. 112. p. 124
