Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Khin Antal: A Szelidi tó halászata
általában a táplizásnál. A halász a vízbe ereszti és bizonyos idő múlva felhúzza. A véletlenül arra úszó halat fogja ki. A hivatásos halász nem is használja, lenézi a szerszámot és kezelőjét kocahalásznak, kontárnak tekinti. Ladikja is otromba alkotmány, orra, fara egyformán széles, olyan ladik, melyet az igazi halász csámesznek nevez. Formája olyan, mint a kompé. A vízen éppolyan lassan, lomhán mozog. Mozgatására is a tolórúd és két evező szolgál. Az ülésdeszka közelében egymással szemben van a két kolomp vagy vágó. Ebbe húzza bele gazdája az evezőket és evez velük oda, ahol elég mély a viz, ezekkel kormányoz is. A sekélyebb helyeken a tolórúddal dolgozik. Az evezők nem nagyok. Kb. 2 méter hosszúak nyelestül. A halász maga készíti a tolórúddal együtt. A tavon megfigyelésem idején (1955-ben) öt tápli volt, újabban csak kettő. Régebben (1948-ban) még több volt belőle, ma azonban ezek már szárazra kerültek, - tilos velük a halászat, mert a tavat halászat szempontjából is akarják fejleszteni. Ismeretes halászai azelőtt néhány kishalászon kívül, nyugdíjasok, iparukból kiöregedett emberek voltak. Ezek szórakozásból űzték a táp- lival való halászást, míg meg nem unták. Halásztak még Solymos Ede feljegyzése szerint dobóhálóval, pandalhálóval és szigonnyal is. Ezeket már 1955-ben nem találtam. Velük dolgozó kishalászok nem vérbeli halászok voltak, mutatja a szerszámuk elnevezése. A bukor- szákot meg a miiinget nevezték pandalhálónak, holott ez a szerszám egészen más, a kajmos csáklyát használták szigonyozásra. Ezt hívták szigonynak, persze tévesen.16 Valamikor egészen bizonyos, hogy rendes szigonnyal is halásztak, mint általában a nádas vizek mentén. Ezt azonban az új kishalászok nem ismerték. Pandalháló A tó magasabb partjaiban a viz alatt nagyobb üregek is vannak. Ezeket itt a halászok „pandaloknak” nevezik, azonos a padmallyal. Ezeket halászták a hivatásos halászok kisebb kerítőhálóval és bokorszákkal. A kisebb kerítőhálónak „pandalháló” volt a neve. Ez kb. 8 m hosszú 2 m széles háló volt, de kisebb is lehetett 4-6 m-es, melynek felső inán néhány para is volt (fűz vagy jegenye kéregből készítve) nagyobbak 8' db., alsó inán 8-10 db ólomnehezék. Szembősége különböző. 3-4 cm-es. A háló két végén egy-egy karó volt, az apatyúk helyett. Két ember kezelte a karókat. Ezek a vízbe gázoltak és bekerítették a pandáit, ahol főleg a harcsák szerettek tartózkodni, de akadt benne más hal is. A pandáit megpiszkálták egy rúddal, a halak a háló felé menekültek, mely lazán állott, hogy öble legyen. így a halak benne foglyul estek. Árvíz után állítólag 25 kg-os harcsa is került zsákmányul. Pandalozásnál legjobb volt a bokorszák. Ezt ladikról kezelték, ritkán használták a miiinget is, de ezt csak szükségből, mert arra nemigen való, különösen nagy harcsára, mert a gyengébb kávákat a nagy hal összetöri. Említik, hogy a soroksári halászok nagy milinggel fogtak 5 mázsa halat. Ezek csak kisebbek lehettek, keszegfélék főleg.17 Pandalokban puszta kézzel is fogták a halat, de ezt csak néhány nem igazi halász gyakorolta. 16 L. Halászat a Szelidi tavon (Dunapataj, Pest m.) Gyűjtötte 1948 júliusában Solymos Ede. Néprajzi Múzeum Adattára (17-18.) (19). Il I. Sólymos E. i. m. Ili
