Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1964 (Budapest, 1964)
Khin Antal: A Szelidi tó halászata
Horog A horgászatot is űzték a tavon régebben fenékhoroggal, mégpedig elég jelentékennyel. Ez már igazi halász kezén forgott, de nem sokáig, 200 horoggal felszerelt fenékhorogja is volt a tónak. Ezek szerkezete bizonyára olyan volt, mint a dunai halász által használt fenékhorogé, melyet az elbeszélés után meg lehet állapítani. Ma már ez a horog nem használatos itt. Megemlítjük még a péce-horoggal horgászokat is. Ezek sporthorgászok. * Téli halászat a tavon nemigen volt. Régen is csak alkalom adtán lehetett, kis szerszámmal dolgozott a halász olyképpen, hogy a jégen léket vágott és az A „nagybárka" és az „uszóbárka” oda levegőért tóduló halat szákkal kimerítette. Ilyen halászatra legjobb eszköz az ún. „hálószák", vagy „bárkaszák”. Ez ma is megvan a tavon kisebb-nagyobb formában. Fakeretre erősített zacskó alakú háló. Téli halászeszközül szolgál-' hatott a vesszőből vagy nádból készített vejsze is. Ezt tavaszig hagyta benne a halász a vízben. Télen vigyázta, hogy be ne fagyjon. Ezt úgy érte el, hogy a jeget a kürtőben mindig törte. A jég alatti halászaton használt kisebb gyal- mot is, milyet a nyári-őszi lehalászásnál használt. A jég alatti halászat úgy folyhatott le, mint általában a holtágakban a Dunán. Lékeket vágtak és a hálót ott eresztették bele s a partra húzták ki. A jégi halászat eszközei nem maradtak meg. 112
