Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Imre Gyula: Tótszentmárton a fejlődés útján

Az 1491. évi bekcsényhelyi bortizedlajstromban Kanizsai Miklós és Hermáni László szerepeltek szentmártoni birtokosokként. Majd később a Szentmárton és Bikalja adatait tartalmazó 1531. és 1542. évi adólajstromokban 10 portával Szentmártoni Hermáni Albert volt felvéve (7). Ismeretes, hogy 1564-ben Kanizsai Orsolyának, Nádasdy Tamás nádor nejének is volt Szentmárton községben birtoka, amint azt az ő nevében Zele Jakabhoz intézett gazdasági utasításokból tudjuk. A kanizsai várhoz hét alloidális major tartozott akkoriban, közöttük a mártonfalvi, azaz szentmártoni is. Az említett gazdasági utasításokból, amelyek a magyar nyelven írt gazdasági utasítások legrégibbjei közé tartoznak, képet kapunk arról, hogy milyen feltételekkel végezték a XVI. század közepén Szentmárton és a kanizsai várhoz tartozó többi major jobbágyai a mezei munkákat és a szőlőművelést az urasági birtokon. Ezért nem lesz érdektelen a szóban levő gazdasági utasításoknak idevonatkozó részeit idéznünk: „Az mi az szigény nép szolgálatában való tartását illeti, annak móggya ez. Minden eke, amennyi az egész vár tartományában vagyon, tartozzék egy jó holdat, őszinek valót háromszor megszántani, tavaszit kedig két holdat egy szántás alatt és bevetni asszonyom magvával..." „Az mi aratás dolgát illeti, Jakab uram kepe számra vesse az szigény népre falunkint, minden szigény emberre háza népe száma szerint. .." „Az mi a kapálás dolgát illeti, az ki szőlőket ezideig az szigény nép mívelt, ezután is ük mívelljék, de megjobbítván asszonyom dolgokat: azt akarja őnagysága, hogy a kapásokra, Jakab uram falunként az kapáláskor az bírák kezében osszon lisztet és valami bort is, az szőlők száma mivolta szerint, az ki kisebb két köböl borig, az ki nagyobb háromig adván tőle ..." „Akiket kedig pénzzel míveltettek ezelőtt, azután is azzal míveltessék, bizonyos számtartás lévén rula és minden személynek napszámra nyolc-nyolc pénzt adván, minden fogyatkozás nélkül.. ." „Az kaszálás dolga is a szigény népé mind addig, míg az várhoz és majorokban való széna betakarodzik. Az gabona betakarítása, az bor szűrés, az hordás, az széna betakarítás is a szigény nép dolga." (16) Amikor Kanizsa a török basa székhelye lett, Szentmárton és vidéke is neki adózott. Hogy az úrbéri szolgáltatásokon felül ez az adózás súlyosan nehezedhetett a népre, mutatja, hogy 1620 körül a falu megtagadta a töröknek az adózást, mire azok feldúlták a községet: a templomot és a házakat felégették, a lakosság jó részét kiirtották. Életüket csak kevesen menthették meg, akik a közeli muramenti erdőkbe menekültek. Egyébként a török hódoltság hosszú ideje alatt Szentmárton átjáró útja volt a török hadaknak. Eszékből kiindulva, Letenyén, Szentmártonon és Kanizsán keresztül sokszor vonultak a török hadak a Balaton melletti úton az ország szíve, Buda felé. A felszabadító hadjáratok után 1715-ben és 1720-ban országos összeírást tartottak. Ebből kitűnik, hogy Szentmárton község földesura akkoriban a horvát nemzetiségű Budor Miklós. Az 1715. évi összeírás adatai szerint a községben élt 7 telkesjobbágy kezén 30 pozsonyi köböl nagyságú szántót, 8 köböl irtást és 8 kaszás rétet tartották nyilván. Ugyanakkor a zsellérek száma 7, akiknek birtokában 10 köböl szántó, 2 köböl irtás és 3 kaszás rét volt (11). Az 1715. évi összeírás adatai 1720-ban a következőképpen módosultak: a jobbágyok száma 11, a birtokukban levő szántó területe 22 pozsonyi köböl, a rété 9 kaszás és a szőlőé. 13 kapás volt. A szántóföld termékenységét a bevetett mag 4V2-szeresében álla-