Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Kovács Miklós: Adatok a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez
Vasvárott „az fönt telelésen lévő Mén Csikóknak adattatott á 1-a Januarií, usque 22-a Április darált ross, mely között árpo és hajdina lévén, tizennégy és fél köböl, item hajdina darált négy köböl" (F). A csikókat telelésre központba vitték s ott vegyes abrakon tartották, a későbbi paraszti tartáshoz hasonlóan, s külön gondozót fogadtak melléjük." Anno 1770, die 26-o novembris Kemendrül föl hajtván nro 19 darab Mén csikókat, egy öregh pej kanczávol, mellyeknek .. . daráltatott usque ultimam decembris négy köböl malom vám ross vigyelitett árpávol, két köböl hajdina és egy köböl kukoricza" (F). Általában zabolták a lovakat az Eszterházy-uradalmakban. 1778-ban az egyes postaállomásokon, mint Kismarton, Nagyhöflány, Hohau és Wimpác, havonta 540 mázsa zabot fogyasztanak el (OLE). 1770. XII. 30-án Vasvárott elszámolják az év utolsó 3 hónapjában a majorbeli és átvonuló lovakra adott 62 s egy fertály köböl zabot (F). 1771. március 30-án ugyanott elszámolnak a „Kemendrül telelésre fel vezetett szürke és deres mén lovaknak á 3-a januarii usque 13-a marty . . . granáriumból ki adatott négy köböl árpo és tizenhét köböl zabbot" (F). Április 15-én pedig: „Sándor nevezetű kemendi katona föl küldetvén az monyasokkal á 3-a januári usque 13-a Marty vele levő lovának adatott zab hét köböl. Item más négy kancza csikó vezettetett ide Vasvára telelésre mellyeknek azon üdő közben adattatott Vassvári Gránáriumbul hat id est 6 köböl zabb" (F). Kismartonból 1779. XII. 10-én jelentik — a postakocsi forgalom lebonyolításáról Esterházynak kell gondoskodnia —, hogy az állomásokat megfelelő takarmánnyal kellett ellátni. Az uradalom 121 lova állandó készenlétben állt és a használatnak megfelelően kapták a lovak az ellátást. Az egyik csoport (1. takarmány részt!) 3/4 mérőt, a másik simított mérőt, a harmadik pedig tetézett mérőt kapott. Ez utóbbi megfelelt 5/4 mérőnek. A takarmányozás a használatnak megfelelően történt. Néha más uradalmak segítették ki takarmánnyal, zabról lévén szó, leginkább a felvidékiek. 1766-ban a jószágkormányzó rendelkezést kér arra, hogy Lékáról vagy Bujákról 4000 mérő takarmányt küldjenek Köpcsénbe (OLE). Ugyanebben az időben alsó Magyarországon a paraszti lovak takarmánya — különösen télen — gyenge lehetett, s azért az amúgy is apróbb testű lovak között sok volt a csökött: „tekintsük meg azokat a nyomorult hitván kis lovakat, mellyeket az ember látván, sajnálkozik fanyarodott voltukon,. .. ezek... kitsinységüktől fogva hogyan tarttatnak." 22 ÁLLATBETEGSÉG, ORVOSLÁS Már e tartási szakasz elejéről van adatunk a takonykórról. Eperjes város levéltárában levő s Bártfa tanácsának 1521. I. 7-én kelt levelében egy takonykóros lovat említ. 1772-ben „torok bé dagadásban az Sereg közül ell veszett egy három esztendős artány, egy két esztendős detto. Egy öregh és egy két esztendős göbe, in Suma négy . ..", Vasvár, 1772. XII. 31. (F). Az Esterházy-levéltárban 1776-ban száj- és körömfájás, 1779-ben tüdőbetegség („Lungelfaulung"). 1777ben marhavész szerepel, mindegyik többször is. 1779-ben a jószágkormányzó szürke négyese egyik lovának a kicserélését kéri, mert rossz a patája .. . egy idő óta mind a négy lába megrokkant... az egyik még meg is dagadt (OLE). Tessedik. 1786. 130. old.
