Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Kovács Miklós: Adatok a XVI—XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez
Az ellenőrző boncolás. 1768-ból Vargha F. tiszttartó attestatiója: Pereszteghi Mátyás számtartó Alsó Oszkóban vett 200 öreg birkát. „Egy le meczetvén, egesség visgálásnak okáért..." (F). 1778-ban kelt jelentésében írja a jószágkormányzó, hogy az elpusztult jószágok felbontás után ugyanazokat a tüneteket mutatták (OLE). Orvosok és orvosság. A XVII. századi számadások között, 1646-ban a szalónaki kulcsár feljegyzi, hogy „Az hátas louakhoz louas mesternek neminemű oruosághoz atam bort és eczetet" (B), „Koczis Andrásnak a sánta louakhoz a héten atam eczetet és czapoliát' r (B). A németújvári számadásokból: 1647-ben „Uram eő nagysága két koszos paripájához vettem it az vásárban Grienspatot", 23 máskor ,,. . . louához vetettem Louasz Mihák által szapant és ólait oruosságnak" (B). Szalónaki várban 1649-ben „louát egy tudós aszonyhoz küldötte, mely fekélybül megh ioycsa" (B), ugyanakkor a rohonci várban „egy fökélyös lóhoz vetetet gálicz követ" (B), 1651-ben „ueöttem az marhák gyogitássára puskaport és federbayszt" (B), 1653-ban Szalónakon „ . . . Peczy neveő loua megh sértvén az lábát, Louasz mester kérésére uettem az lo lábához igetbort" (B), a rohonci vár borszámadásában a kiadott borok között 1656-ban: „Kranyecz Mátytyásnak atam, hogj czigonia füet feőzet az sebbes louakhoz" 32 pintet (B), „Louáz Kranyecz Máttyásnak, hogy az sebbes louakhoz vass fazekben csigonia íüeuet feozzet, atam czap alyát" 20 pintet (B). Az orvos is kap bort: „Eo die volt ittem uram eő nagysága hivattalyábul Pinkafeldrul egy német kouacz, az mely az sebbes louât oruosullya" 1 pintet, három nap múlva 4 pintet (B). 1656-ban Szalónak és Rohoncz várak pénzszámadásából: „Az majorokba vétettem az marhákhoz federbaiszt" (B). 1664-ben Németújvárott a számadások között: „Tiszttartó uram parantsolattyábul hozatam Joachim által Fleder Waiszt az marhákhoz orvosságnak" (B). Ügy látszik általánosan elterjedt orvosság volt a boron kívül a síkpor (féderveisz) az állatgyógyászatban. 1756-ban Süttörön a kovácsmester és kovácslegény foglalkozik az uradalomban található lovak szájának megtisztításával, ha kell, rajtuk eret vágnak és vért vesznek (OLE). 1769. VIII. 9-én Vargha tiszttartó attestatiója „Huszonnyolcz egy harmada pinzrül, mellyeket. . . számtartó . . . Vasvárott qvártélban lévő svadron kovácsnak, hogy a . . . uraság lován éret vágva, fizetett" (F). 1770-ben Vasvárt „Pereszteghi Máttyás számtartó uram az Görögtül dohánt hozatván azon okbul, hogy megh főzvén egy megh romlott Csikót avval mossák és gyógyítsák" (F), ugyancsak ő „majorban bizonyságoknak, item ökröknek és lovaknak sebeinek mosásáro rovásai szerént, Czásznék Joseff sörfőzőtül hordatatott százhúsz icze" pálinkát (F). A szesz többször és a higiénét is szolgálva szerepel e korban. 1771-ben Vasvárt „az ökrök és bivalok nyakaj mosásáro ött icze söprű, három icze törköly és kilencz icze sör pálinka" szerepel a számadásokban (B), ,,1-a July usque 30am octobris ejusdem anni Vasvári Major szükségére erogáltatott pálinka eképpen: Majorbéli ökrök, bivalok és lovak szügyö mosására adatott söprű pálinka 4, sör pálinka 1.72) Inspector uram lovaj szügyö mosására adatott sör pálinka 2 icze" (F). 1771. XU. 3L: „Majorbéli lovaknak száját megh tisztogattattván és véreztettvén az Regement Kovácsai", kinek ezért 80 pénz fizettetett a feljegyzés szerint, amely már az orvosi honorárium — akkor sem jelentéktelen összeg — meglétéről tanúskodik, az 1769-es adattal együtt. Szembeállítva a kb. egy évszázadnyi távolságban ugyanabban az uradalomban szereplő adatokat, jól látszik a fejlődés, a kezdeti kuruzslás jellegűből a 23 Grünspan.
