Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Dr. Éber Ernő: A mezőgazdaságtan első hazai tanszéke és első tanára: Mitterpacher Lajos

nemcsak a bölcsészeti karnak, hanem az egész egyetemnek legnagyobb tekintélyű tudósa dőlt ki." Már egyetemi professzorátusa előtt is jelentek meg a mezőgazdasággal, illetőleg annak egyes részeivel foglalkozó munkái. Ezek között az elsők egyike az 1773-ban Bécsben latin és német nyelven kiadott könyve, azokról az ismeretekről, amelyeket a bécsi tereziánumi növendékeknek el kellett sajátítaniuk. A Mezőgazdasági Múzeum Bibliographia Oeconomica Hungáriáé első és második kötete Mitterpacher kereken 50 munkájának címadatait tartalmazza, amit azonban úgy kell érteni, hogy ezek között az eredetileg latinul vagy németül megjelent munkák magyar vagy más nyelvű fordításai is szerepelnek. S ha ehhez még azt vesszük, hogy köztük második kiadást is megért munkák is vannak, úgy azt mondhatjuk, hogy inkább súlyban nagy, mintsem számban jelentékeny munkával gazdagította a szakirodalmat. Bennünket Mitterpacher művei közül természetesen az Elementa rei rusticae in usum academiarum Regni Hungáriáé című mű érdekel legjobban, amely a mezőgazdaság elemeit tárgyalja a felsőbb iskolák használatára. Ez a mű eredetileg két kötetből állt. Az I. kötet 1777-ben, a II. kötet 1779-ben jelent meg. Kiegészítésül 1794-ben látott napvilágot Mitterpachernak Technológia Oeconomica című könyve. E két műnek már írójuk halála után kiadott együttes 2. javított és bővített kiadása három kötetben jelent meg: I. és II. kötete 1816-ban, III. kötete 1817-ben. A három kötet együttes terjedelme meghaladja az 1200 oldalt. Az Elementa I. kötete szól a növények külső és belső alaktanáról, a növények növekedéséről, táplálkozásáról és betegségeiről, elterjedtségéről, továbbá a talajról, annak javításáról és előkészítéséről, a vetésről, a rétek gondozásáról, a káros állatokról és növényekről, az aratásról, a cséplésről, a gabona eltartásáról. Külön fejezetben foglalkozik a kertészettel, ennek keretében a konyhakerti vetemények termesztésével, a virágkertészettel, a gyümölcsöskert gondozásával. Itt szól a melegágyakról, az oltásról, a fák ápolásáról, a gyümölcsszedésről és a gyümölcs eltartásáról. A II. kötet behatóan tárgyalja a szőlőtermesztést, az erdőművelési tudnivalókat, az emlős háziállatokat és háziszárnyasokat, a madarászatot és a halászatot. Külön fejezetet szentel a szerző a méhészetnek és a selyemhernyótenyésztésnek. A II. kötetben az állattenyésztési fejezetek előtt különösképpen hiányzik az állatbonc- és élettani bevezetés, jóllehet Mitterpachernak bizonyosan ebben a tárgyban is kellő ismeretei voltak. Ä technológiáról szóló III. kötetben többek között szó van a kenyérsütésről, a komló használatáról, a dohányról, a növényi termékek tartósításáról, a borászatról, a sör, a pálinka, a szappan készítéséről, a mézről, a viaszról. Mitterpacher nagy mezőgazdaságtanából tudjuk meg, hogy abban az időben már nem volt ismeretlen fogalom a növényhibridizáció fogalma, ha nem is elnevezése. Mint a tartalomismertetésből kitűnik, Mitterpacher e munkái csak a termeléstechnikai kérdésekkel foglalkoznak, az üzemtani kérdésekre jóformán ki sem térnek. Az Elementa Milánóban olasz fordításban is megjelent Elementi d'Agricolturi címmel, és éppen úgy elérte a 2. kiadást Milánóban, mint a latin eredeti Budán. Mitterpacher elméleti tudása európai színvonalon állott, de ő tisztában volt azzal, hogy az alkalmazott tudományokban, mint amilyen a mezőgazdaság is, az elméletnek párosulnia kell a tapasztalatokkal. Mezőgazdasági tankönyvein kívül értékes gyakorlati füzeteket is írt Mitterpacher latin, illetőleg német nyelven a lenről, a kenderről, az eperfáról, a selyemhernyóról, a szőlőművelésről. Ezek egy részét magyar, román és szlovák nyelvre is lefordították. Tudományos működése