Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Dr. Éber Ernő: A mezőgazdaságtan első hazai tanszéke és első tanára: Mitterpacher Lajos
körében nagy előnyére volt Mitterpachernak gazdag nyelvismerete. A latinon és a görögön kívül bírta a német, a francia, az olasz és az angol nyelvet is. Az Elementát az első módszeres hazai mezőgazdaságtannak tarthatjuk. Az Elementa megjelenése előtt Bél Mátyás a Notitia Hungáriáé novae historico-geographicában és a Rei rusticae Hungariae-ben a mezőgazdaságot is érdeklő növényekkel, állatokkal és ásványokkal foglalkozott, de inkább botanikai, zoológiai és geológiai vonatkozásban, semmint a mezei gazdaság alapelveit a termesztés és tenyésztés szemszögéből tárgyaló Elementa. Tessedik a magyar parasztról írt könyvében azonban sajnálkozva említi, hogy „Mitterpacher-nak oly szép Elementa-ja is ismeretlen az országban". Viszont mégis több évtizeden át tankönyvül használták az egyetemen és a középfokú iskolákban. Miután ennyit foglalkoztunk Mitterpacher fő művével, az Elementaval, annak termeléstechnikai vonatkozásaival, rá kell mutatnunk arra is, hogy emberies és szociális gondolkodása csillan ki a nagy mű II. kötetének utolsó szakaszában adott következő tanácsaiban: „Legközelebbi gondunk legyen a jobbágyok és parasztok iránti helyes bánásmód, hiszen ő bennük rejlik az osztályrészünkül jutott vagyon legkiválóbb és legbecsesebb része. Jóindulatúan bánjunk velük s ne legyünk kicsinyesek a velük való érintkezésben. Ne jogtalan szolgalatok kicsikarása legyen a célunk, hanem munkájuk megszervezése, ami nemcsak a magunk hasznát mozdítja elő, hanem a közét is. Jogaink érvényesítésében ne legyünk túlságosan makacsok . . . Nyájas bánásmód enyhítse terheiknek elviselését." De Mitterpacher személyes önzetlenségének is tanúsága, hogy a neki kínált dús javadalmazású kanonoki stallum elutasításával megmaradt az egyetemen, ahol mindössze évi 1000 forint fizetést húzott. * Mitterpacher Lajos élete és működése két gazdasági korszak határára esett. A XVIII. század közepétől számíthatjuk azt az időt. melyben a hűbéri rend Európa-szerte már akut válságba jutott, s melyben a tőkés gazdasági rendszer és vele az eljövendő polgári átalakulás úgynevezett technikai feltételei, bár igen lassan, Magyarországon is kezdtek kibontakozni. Hazai fejlődésünk azonban a feudális körök szívós ellenállásán akkor még elakadt. II. József korában sem volt nálunk olyan társadalmi osztály, amely felsőbb kezdeményezésre is felkelthette és sikeresen végig küzdhette volna a harcot a polgári átalakulásért a hűbériség ellenében. És Mitterpacher működésének későbbi idején — Lipót és Ferenc uralkodásának éveiben — sem változott meg lényegesen társadalmunk szerkezete és jellege. Tanulmányunk célja az, hogy emlékezetbe idézze legfelső mezőgazdasági oktatásunk kezdeteit, amelyek nem Keszthelyen vagy Szarvason, hanem a budai egyetemen fedezhetők fel. Célja az is, hogy a figyelmet felhívja Mitterpacher Lajosra, az elfeledettre vagy kevéssé méltányoltra, a mezőgazdaságtan első egyetemi oktatójára s az első rendszeres hazai mezőgazdaságtan írójára. IRODALOM 1. Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtári kézirattárának Mitterpacher és Fabrici aktái. 2. Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története. II. köt. Bp. 1899. 3. Friml A.: A Ratio Educationis: első közoktatási kódexünk. Bp. 1890.
