Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Matolcsi János: A mezőgazdaság szocialista átalakulásából adódó múzeumi feladatok

ban a korábbi évszázadokból származó eszközök folyamatos gyűjtésének szokásos mértékénél többről van szó, mert a magyar mezőgazdaság mélyreható átalakulása a Mezőgazdasági Múzeumtól e tevékenység meghatványozását követeli, főképpen a gépesítés folytán országszerte feleslegessé vált és pusztulóban levő Pdsparaszti termelőeszközök összegyűjtése érdekében. Marx a régi tárgyak jelentőségéről és történeti értékéről a következőket mondja: „A munkaeszközök maradványai éppoly fontosak letűnt társadalmi-gazdasági alakzatok megítélése tekintetében, mint a csontleletek felépítése kihalt állatfajok szervezetének megismerése szempontjából. A gazdasági korszakot nem az különbözteti meg, hogy mit, hanem hogy hogyan, milyen munkaeszközökkel termelnek. A munkaeszközök nemcsak az emberi munkaerő fejlettségének fokmérői, hanem azt is megmutatják, hogy milyen társadalmi viszonyok között megy végbe a termelés. A munkaeszközök közül a mechanikai munkaeszközök, amelyek összességét a termelés csont- és izomrendszerének nevezhetjük, valamely társadalmi korszakra nézve sokkal jellegzetesebbek, mint azok a munkaeszközök, amelyek csak a munkatárgy tartására szolgálnak, s amelyek összesságét egész általánosságban a termelés edényrendszerének mondhatjuk (például csövek, hordók, kosarak, korsók stb.)."

5 A múzeumnak hivatásából eredő feladata, hogy az utókor és a szemléltető oktatás számára megőrizze a mezőgazdasági termelés eme „csont- és izomrendszerét" alkotó munkaeszközök tömegét, mint a magyar agrárfejlődés beszédes emlékeit. A Mezőgazdasági Múzeum egyik sajátos feladata a termesztett gazdasági növényfajok és fajták, illetve a tenyésztett állatfajok és fajták típusainak, valamint a kiváló állategyedeknek élethű megörökítése és megőrzése. A múzeum nemzetközileg ismert Vastagh-féle szoborgyűjteményében sok kiváló állategyed portréja található meg. Célunk e gyűjtemény továbbfejlesztése és teljessé tétele, hogy a keresztezések végett Magyarországra behozott külföldi fajták, a keresztezések sikerét bizonyító utódok, továbbá a hazai állatfajtákban rejlő termelőképességeket és az egyes gazdaságok eredményes tenyésztői munkáját demonstráló, nagy teljesítményű, ma élő kiváló egyedek képmásai is meglegyenek benne. Ami a gazdasági növényfajok és fajták megőrzését illeti, a Mezőgazdasági Múzeumban elevenen él az a törekvés, hogy egy megfelelően kezelt tenyészkertben, vagyis „élő múzeum"-ban bemutatásra kerüljenek a nálunk már nem termesztett régi, illetőleg a még el nem terjedt új fajták, valamint a külföldön mindennapi, de hazai viszonylatban kevésbé ismert növények. A különböző korszakokra jellemző, gazdaságtörténeti értékű feljegyzéseken, okiratokon kívül a múzeum adattárába kell hogy kerüljenek az 1945-ös földreform okmányaiból, a földosztó bizottságok határozatait rögzítő jegyzőkönyvekből és a birtoklevelekből még fellelhető jellegzetes példányok éppúgy, mint a termelőszövetkezeti mozgalom kezdetét és a későbbi nagyarányú fejlődését bizonyító iratok. Néhány évtized múlva az alakulási jegyzőkönyvek, a belépési nyilatkozatok, a termelési tervek, az évvégi zárszámadások és a végzett munkát nyilvántartó munkaegységkönyvek fontos kortörténeti dokumentumok lesznek. A múzeum adattárában van a helye továbbá a mezőgazdasági kísérletügyi és szakoktatásügyi intézmények működésének fontosabb eseményeiről beszámoló iratoknak, valamint a fejlődésüket bizonyító összefoglaló évi jelentéseknek is. Mindezeken kívül megkülönböztetett figyelemmel gyűjti a múzeum a magyar mezőgazdaság fejlesztésében kiemelkedő szerepet játszott agrártudósok és szaks Marx: A tőke. Első kötet. Budapest, 1948. 194. old.