Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Barbarits Lajos: A tömegoktatás agrármuzeológiai módszerei
szemléltethető részleteket. Nagy előnye a filmnek, hogy a szemléltetés mindenféle statikus módszerénél jobban fel tudja kelteni és legtovább ébren tudja tartani á figyelmet. A múzeumi filmbemutatások többféle célt szolgálnak, s ennek megfelelően történik műsoruk összeállítása. Az átlagos múzeumlátogató számára olyan filmeket kell vetíteni, amelyek a múzeumban látottakhoz kapcsolódva elősegítik azok megértését, gazdagítják és időtállóan raktározzák a kiállítási élményből származó ismeretanyagot. Egy-egy múzeumlátogató szakkörnek vagy más szakmai csoportnak speciális érdeklődésük területéről kell filmeket bemutatni. Iskolai csoportoknál ajánlatos a filmműsort lehetőség szerint az időszerű tananyaghoz kapcsolni. A Mezőgazdasági Múzeumban a vetítéseket naponta, meghatározott időpontokban tartják, és a műsort a múzeumban kellő módon (hirdetőtábla, hangos bemondó stb.) közzéteszik. Látogató csoportok tetszés szerint választhatnak szakfilmet a múzeum filmtárában. Szakmai csoportok gyakran összekapcsolják a filmvetítést a téma egyidejű megbeszélésével, utólagos közös elemzésével. Minthogy a múzeum az egyéni és a közműveltség gyarapítását a termelés előmozdításának szolgálatába kívánja állítani, ezért tanító munkájában különösen nagy szerepe van a filmnek, amely lehetővé teszi, hogy a látogató követni tudja a témát a tudományos feltárástól a gyakorlati alkalmazásig. 5. Múzeumi kiadványok, szakirodalmi tájékoztatás A múzeumok különféle kiadványokat állítanak az oktatás szolgálatába. Különösen fontos e téren kialakítani az agrármuzeológia tudományos és gyakorlati kérdéseinek kiadványrendszerét, mert hiszen az agrotechnika rohamos fejlődése, a mezőgazdasági termelés szerkezetének nagy arányokban beteljesülő átalakulása új ismeretek és feleletre váró kérdések tömkelegét veti fel muzeológus és látogató számára egyaránt. A fejlődés maga után vonja a régi eltűnését is, s az agrármuzeológusra vár a feladat, hogy az eltűnőt a gazdaságtörténet számára rögzítse, az agrártörténeti ismereteket tudatosítsa. Szükséges továbbá a kutatási eredmények, az elterjesztésükkel kapcsolatos gyakorlati tudnivalók népszerű formában való ismertetése. Történhetik ez könyvben, a múzeum önálló kiadványaiban, sorozatos múzeumi publikációk (múzeumi közlemények, évkönyvek, füzetek stb.) formájában vagy szakfolyóiratok hasábjain. Közvetve a múzeum tanító funkciójának betöltését segítik elő a múzeumismertető kiadványok is. A Mezőgazdasági Múzeum tapasztalata szerint a kiállított tárgyak betűrendi vagy topográfikus sorrendjén alapuló katalógusok az élettel lépést tartani igyekvő, tehát állandóan újuló agrármúzeumban nem sokat érnek, mert hamar elavulnak. Ha cél az együtthaladás a tudomány és az agrotechnika fejlődésével, akkor az agrármúzeum kiállítási metodikájában nincs helye a hosszú távú megállapodottságnak. A kiállítási programnak témában és időben rugalmasan követnie kell a változásokat, értékelni és beilleszteni azokat a megfelelő múzeumi kiállításokba. A kiállítások szükségszerű állandó változásával jár, hogy az agrármuzeológia területén használatos múzeumismertető kiadványoknak nemcsak a kiállítási tárgyak tömkelegében kell a látogatót eligazítaniuk, hanem a kiállítási tematika egy-egy részletébe is mélyebb bepillantást kell engedniük. Ezért kívánatos, hogy a múzeumismertető ne vaskos, ennek következtében nehezen kezelhető, drága katalógus legyen, hanem minden látogató megtalálja a maga szakmai érdeklődésének, felkészültségének megfelelő múzeumi téma, esetleg egy-egy jelentősebb témarészlet ismertetését. Célszerűnek
