Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Imre Gyula: Tótszentmárton a fejlődés útján

E termelőszövetkezetnek ma már minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy rövid idő alatt korszerű nagyüzemmé fejlődjék, nevezetesen: 1. talaja termékeny, mezőgazdaságilag teljes egészében művelhető; 2. a talajfelszín sík lankás domboldalakkal, gépi művelésre tehát kiválóan alkalmas; 3. csapadékviszonyai jók (évi 7—900 mm); 4. gépesítettsége 1962-ben már kielégítő; 5. gazdasági épületei részben elkészültek, részben épülőfélben vannak. Az 1960-as évben azonban a tótszentmártoni „Felszabadulás" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet gazdálkodása még nem ért el megfelelő eredményt. Ennek okai voltak: 1. a férfi munkaerő elégtelensége, 2. a gépesítettségnek 2 évvel ezelőtti alacsony foka, 3. szakképzett mezőgazdász hiánya. Jellemző volt ugyanis a tótszentmártoni és az egész környékbeli helyzetre, hogy a leginkább munkabíró férfiak nagy része a Zala megyei olajiparban és a közlekedési vállalatoknál (még Budapesten is) vállalt munkát. Ezzel szemben örvendetes jelenség, hogy a fiatal férfiak közül is többen újabban már a községben maradtak, sőt egyesek az iparból visszamennek falujukba és a termelőszövetkezetben dolgoznak. A tagok iparkodása, az állattenyésztés terén már jelentkező jobb eredmények és az illetékes párt- és államigazgatási szervek hathatós támogatása lehetővé tette azt, hogy a termelőszövetkezet az 1961. évben elszenvedett két súlyos jégkár, valamint a nyár második felétől késő őszig tartott aszály ellenére is zárszámadáskor kedvezőbb eredményt érjen el, mint előzően. A termelőszövetkezet 1962. évi tervei között — irányzatának megfelelően — változatlanul a növendékmarha-hizlalás áll első helyen. Ezt követi a sertéshizlalás és az árucsibenevelés. Szántóföldi termelési tervük is ehhez az elgondoláshoz igazodik, így kenyérgabonából kizárólag a járási terv felbontásából reájuk eső mennyiséget kívánják termeszteni. Jelentősen akarják azonban növelni a takarmánygabona és a többi szántóföldi takarmányféleség termesztését. A termelőszövetkezet bevételeinek 1960-ban 48 százaléka a növénytermesztésből és 52 százaléka az állattenyésztésből eredt. Ugyanez az arány 1961-ben 41 százalékra, illetőleg 59 százalékra módosult. Ezek szerint 1960-ról 1961-re számottevő eltolódás mutatkozott az állattenyésztés javára. A tótszentmártoni „Felszabadulás" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága az 1961. évi május 30-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy kiegészíti, illetve fejleszti a gépállományt. Harnarosan vásároltak egy 50 FIP-s Super Zetort, majd a Veszprémi Állami Gazdaságtól egy G 35-ös traktort is vettek, így jelenleg három erőgéppel rendelkeznek: egy 25 HP-s Zetorral, egy 50 HP-s Super Zetorral és egy 35 HP-s traktorral. Ezekhez az erőgépekhez az 1981. év folyamán megfelelő munkagépeket is szereztek. A termelőszövetkezet gépi beruházásainak 1960. évi végösszege 334 ezer forint volt, amely érték 1961-ben 426 ezer forinttal 760 ezer forintra növekedett. A gépek rendszeres karbantartásához és a szükséges kisebb javítások házilag való elvégzéséhez javítóműhelyt hoztak létre. A gépesítés fokozásával a termelőszövetkezetnek az volt a célja, hogy mindinkább függetlenítse magát a Letenyei Gépállomástól, amelynek talajelőkészítő munkája nem mindig volt kielégítő minőségű, s amely nem ritkán csak késve szolgáltatott munkát. A tótszentmártoni termelőszövetkezet nem volt abban a szerencsés helyzetben, mint a környéken levő legtöbb szocialista közös gazdaság, hogy uradalmi épületeket vehetett volna tulajdonba. De saját építkezései is csak vontatottan