Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)

Imre Gyula: Tótszentmárton a fejlődés útján

indultak meg. Megalakulásától 1960-ig mindössze egy tehénistállót épített, és az 1960. évi építkezési beruházások összértéke is csupán 197 ezer Ft volt. 1961ben azonban már ebben a tekintetben is többre jutott, amennyiben egy 120 férőhelyes sertéshizlaldát, egy 6000 férőhelyes csibenevelőt és egy 100 férőhelyes növendékmarha istállót épített, továbbá mindezek vízellátásához kutat létesített. Az 1962. évi tervben további építkezések is szerepelnek: egy 200 férőhelyes sertésszállás, egy 44 férőhelyes sertésfiaztató és egy központi takarmányraktár. Az építési beruházások összege együttvéve tehát 548 ezer Ft. Ha ehhez az öszszeghez hozzáadjuk az 1960. és 1961. évi gépi beruházások 760 ezer forintos végösszegét, a tótszentmártoni „Felszabadulás" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1960. és 1961. évi beruházásainak értéke meghaladja az 1 300 000,— Ft-ot. Hiányos lenne ismertetésünk, ha a mezőgazdaság szocialista átállításával a község életében bekövetkezett szociális és kulturális változásokat is nem ismertetnők. A felszabadulás előtt a falu lakossága közül kevesen tudtak építkezni, szinte eseménynek számított egy-egy új ház építése. A különböző korszakokban épült házak eltérő típusa ma is változatossá teszi a község építkezésének képét. A falu legrégibb épülete az 1362-ben épült, majd a török időben elpusztult régi templom helyén újra felépült római katolikus templom és a volt Bedekovich kastély. Mindkettő a XVIII. század második feléből való. A lakóházak többsége öreg épület, nem egynek a homlokzatán mintegy száz évvel ezelőtti évszám szerepel. A múlt században épült házak mellé a felszabadulásig csak egy-egy új, többnyire vályogból készült — olykor zsúpfödeles — házat építettek. Ezek a szegényes viskók jellemzői voltak a felszabadulás előtti falunak. Kulturális lehetőség akkoriban úgyszólván nem volt a községben, ahol a villanyt csak 1953-ban vezették be. A mozit a tótszentmártoniak csak hírből ismerték, és csak elvétve volt egy-egy családnak rádiója. Könyvet, újságot a jegyzőn, a tanítón és papon kívül nem olvastak. Egészen más képet kapunk, ha a falu mai életét hasonlítjuk össze a közelmúlttal. Amíg az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a község lakosai számának 6,4 százaléka még analfabéta volt (4), addig 1960-ban analfabéta már egyáltalában nem volt a termelőszövetkezeti községben (3). Tótszentmárton 254 lakóházából nem kevesebb, mint 80 ház a legutóbbi négy év alatt épült. A legtöbb építkezés (28 új ház) 1961-ben volt. A termelőszövetkezeti irodaházban — a volt Bedekovich-kastélyban — 400 főt befogadó állandó kultúrotthont létesítettek hetenkénti mozielőadással és egyéb kulturális műsorokkal. Saját rádiója ma már száznál több családnak van. Mindezeket az eredményeket az új élet fejlődésének bizonyságaként kell értékelnünk. így vált a múlt szegénysége szomorú emlékké. Tótszentmárton népe a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban megtalálta a magasabb életszínvonalat biztosító lehetőségek felé vezető helyes utat. IRODALOM 1. Danyi Dezső—Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787). Bp. 1960. 264. p., 265. p. 2. Erdei Ferenc—Csete László—Márton János: A termelési körzetek és a specializáció a mezőgazdaságban. Bp. 1959. 224. p. 3. 1960. évi népszámlálás. Bp. 1961. 106. p. Központi Statisztikai Hivatal. 4. 1941. évi népszámlálás. Bp. 1947. 437. p. Központi Statisztikai Hivatal. 5. 1881. évi népszámlálás. II. kötet. Bp. 1882. 373. p. Központi Statisztikai Hivatal.