Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Dr. Molnár Erzsébet: Gyűjteménygyarapítás a Közlekedési Múzeumban

történetével, esztétikájával, történeti szerepével.

2

1 A Közlekedési Múzeumban a fotó létfontosságú dokumentum és kiállítási anyag. Nem illusztrációként használjuk, hanem kiállításaink meghatározó részét jelentik. Számunkra a kép tartalma az elsődleges. Nemcsak a villamost, az autóbuszt, kerékpárt, azaz a járművek típusát látjuk rajtuk, hanem megfigyelhetjük azok környezetét, és az embereket, akik használták azokat. Ma már talán mindez magától értetődő, de egykoron nem így volt. Mindezeknek tárgyiasult formája is létezik, amit be kell gyűjteni, (ruházat, úti felszerelések, pecsétek, képeslapok, jelvények, stb.) Legközvetlenebbül a fotókról értesülhetünk egy életformáról, akár a dolgozókról, akár az utazókról van szó. Az igazán kiemelkedő fotósok törekedtek arra, hogy a tájat, a vasútállomást, a vonatszerelvényt mindig emberekkel együtt fotózzák le, az élet egy pillanatát örökítették meg. Még akkor is hitelesek, ha beállított képről van szó, hiszen valós jelenetet alakítottak, és a ruhák, az épület, egy állomás képe ugyanaz maradt. A Közlekedési Múzeum nemcsak a neves fotósok képeit gyűjti, hanem az amatőr képeket, sőt - talán ebben is kivételes - a negatívokat is.

2

2 Más vizuális források - metszetek, festmények, aprónyomtatványok, térképek, okmányok stb. -is rendelkezésünkre állnak, és ezeket is rendszeresen gyűjti a múzeum, bár a magángyűjtők konkurenciájával egyre nehezebb a lépést tartani. Mindezek a közlekedéstörténeti kutatómunkának, így a gyűjtések előkészületeinél nélkülözhetetlen forrásbázist jelentenek. A gyűjtemények fejlesztésénél két további speciális lehetőség is rendelkezésre áll. A közlekedési vállalatoktól közvetlenül megszerzett tárgyakat a korábbiakban már említettem, de még nem ejtettem szót azokról a nagyrészt már nyugalmazott közlekedési dolgozókról, akik megőrizték aktív életük tárgyait, és máig szenvedélyesen érdeklődnek egykori szakmájuk iránt. Olyan emberekről van szó, akik részesei voltak egy jelentős közlekedéstörténeti eseménynek, fejlesztésnek. Talán a folklórhoz lehetne hasonlítani részben a velük való kapcsolatot, mert élőszóban is rengeteg adatot átadtak, és sokat segítenek a tárgyak felkutatásában, esetleg maguk, vagy leszármazottjaik is őriznek közlekedéstörténeti tárgyakat, ereklyéket. Különösen a vasút területén dolgoztak olyan lelkes emberek, akik hivatásuk mellett a vasúttörténettel is professzionálisan foglalkoztak. Ők a muzeális tárgyak felkutatásában, feldolgozásában, a helyreállítási munkák megszervezésében elévülhetetlen érdemeket szereztek.

2

3 A Közlekedési Múzeum jelenlegi gyűjteménye olyan tudományos forrásbázis, amely megfelelő alap a közlekedéstörténeti kutatásoknak. Hiányzó láncszemek még vannak, de az elődök erőfeszítéseinek és a mostani munkatársak munkájának köszönhetően ezek is lassan eltűnnek, remélhetőleg jól bejáratott és érdemes utat hagyva a következő generációnak. Talán egyszer a múzeum gyűjteménye elég inspiráló erő lesz egy korszerű, átfogó - és nagyon hiányzó közlekedéstörténeti monográfiának, amely elősegíti, hogy a magyar és egyetemes köztörténet nélkülözhetetlen részévé váljon. 2

1 pl. Érték a fotóban. Országos fotótörténeti konferencia 1993. Tata, 1994., Szakács Margit: A fénykép meghatározásának néhány módszertani problémája. In: A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Közleményei, 1974. 2.SZ. 3-42.p.Szakács Margit: Régi magyarországi fényképészek és műhelyeik. In: Történeti Múzeumi Közlemények, 1981/1 72-77.p. 2

2 A Közlekedési Múzeum Adattárának Fotonegatívtára egyedülálló közlekedéstörténeti forrás a közel másfélszázezer darabos negatívgyűjteményével. 2

3 Például egy mozdony restaurálása csak nagy vasúti műhelyekben végezhető el, a felújítást be kell illeszteni az ottani munkarendbe, el kell szállítani, megfelelő szakembereket kell keresni stb. 248