Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Frisnyák Zsuzsa Phd: A kisforgalmú vasútvonalak bezárása a Kádár-korszakban
dési rendszereit átalakító programmal a PB 1968. július 9-i ülésén foglalkozik. A koncepció innét a kormány, majd az országgyűlés elé kerül. Úgy vélem, az adott körülmények között, mindez nagy siker volt. Csanádi György képes volt a közlekedéspolitikai koncepciónak olyan párt és állami támogatást biztosítani, melyet a későbbiekben nyomásgyakorlási eszközként (korlátozott hatókörben) is használhatott. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a programra áldásukat adók nem sokat kockáztattak, a közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásához a KPM nem igényelt a népgazdaságtól többletforrásokat. Az országgyűlés október 17-i ülésén elfogadja Magyarország közlekedési struktúráinak modernizációs programját, az 1968-as közlekedéspolitikai koncepciót. A program célja: az ország 19. századi vasúthálózati szerkezetét, és az alárendelt szerepkörű úthálózatot összhangba hozni a 20. század motorizációs fejlődésével. Mindez azt jelentette, hogy Magyarország közlekedési rendszereikhez fűződő nemzeti érdekei közül újból előtérbe kerültek az ország export-import, valamint tranzitszállításokat lebonyolító út- és vasútvonalai. De, vajon hányan értették meg kimondatlan lényegét? Azt, hogy Magyarország legfontosabb stratégiai útvonalai az ország geopolitikai súlyát befolyásoló erőt jelentenek. A közlekedéspolitikai koncepció Az öt fejezetre tagolt 1968-as közlekedéspolitikai koncepció viszonylag rövid, alig több mint 5300 szóból álló dokumentum. A közlekedés szerepéről, helyzetéről, a koncepció elveiről és célkitűzéseiről írt mondatok - a teljes dokumentum mintegy 80%-a - nemcsak nehézkesebbek, hanem 8 A magyar közlekedéspolitika koncepciója. Bp. 1968. 98 kissé magyartalanabbul megfogalmazott gondolatokat közvetítenek. Ebből a részből hiányzik az a konkrét szándék, amely oly erőteljesen jelen van a koncepció 3. fejezetében (A kisforgalmú vasútvonalak forgalmának közútra terelése és a vasúti áruszállítás körzetesítése). A közlekedés szerepéről, fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről szóló első fejezet belső ellentmondásokkal terhelt, kilúgozott szöveg: mintha a közlekedésről szóló pozitív és negatív állításokat patikamérlegen egyensúlyozták volna ki. Az eredmények hatsornyi méltatását, a hiányosságok hatsornyi elemzése követi. Nem mondja ki, hogy a közlekedés fejlesztése háttérbe szorult, hanem helyette azt állítja: „a közlekedés (...) fejlődése megfelelt az ország általános fejlődési ütemének" de a „fejlesztések nem biztosították a népgazdaság és a közlekedés (...) közötti (...) helyes arányok kialakítását". 8 A koncepció lényege a vasút-közút közötti kapcsolat modernizációja. Az alapkoncepció: a népgazdaság nem konkrét ágazatoktól, hanem a közlekedéstől igényli a szállítási feladatok teljesítését. Ennek érdekében a közlekedési szakembereknek az a dolga, hogy a legkülönbözőbb szállítási feladatokat összehangolják és optimalizálják (szállítóeszközök és útvonalak kiválasztása stb.). És valóban, vizsgálatok mutatták ki, hogy a legésszerűbb szállítási útvonalak és eszközök kiválasztása népgazdasági színtű pozitív hatásokat eredményez(het)nek. Kiszámolták például, hogy csak a konzerv és hűtőipari termékek szállítása éves szinten 1,5 millió árutonna-kilométer vasúti többletkapacitást igényel, s mindez abból fakad, nem a leggazdaságosabb útvonalakon szállítanak. Vagy például az is kiderült, hogy az építőipari anyagok beszerzési árának mintegy 65%-át a szállítási költség teszi ki. A vasúti és közúti szállítás összehangolása ill.
