Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Dr. Eperjesi László CSc - Dr. Krámli Mihály PhD: Magyarország és Fiume kapcsolatai 1779 és 1918 között

Magyarország az első világháború kezde­téig óriási összegeket, mintegy 260 millió aranykoronát fektetett be Fiumében. A fi­umei állami bevételek (fogyasztási adó, ha­tárvám) növekedése ugyanakkor jelentősen meghaladták a kikötőre fordított kiadáso­kat, melyek már 1903-ban megtérültek. A gazdasági sikertörténetet az 1882-ben ala­pított kőolaj-finomító alapozta meg, amely, mint említettük, a Monarchia első és leg­nagyobb kőolaj-finomítója volt. Trieszt eb­ben elkésett. A kőolaj termékek fogyasztási adója, amely a magyar államot illette, ön­magában fedezte a fiumei kikötő építésének költségeit. A fiumei kikötő speciális és majdnem ki­zárólag magyar forgalmának lebonyolítá­sára a magántőke ereje kevés lett volna, ezt a magyar kormánypolitika biztosította. A törvényhozás a magyar kereskedelmi ten­gerészet fejlesztése érdekében igen nagy kedvezményeket biztosított. Az úgyneve­zett szerződéses vállalatok, amelyek a ma­gyar kereskedelmi érdekeknek megfelelő vonaljáratok fenntartására kötelezettsége­ket vállaltak, mint nevezetesen az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt., a Ma­gyar-Horvát Tengerhajózási Rt., és a Ma­gyar Keleti Tengerhajózási Rt., 1913-ban 8.965.000 aranykorona szubvencióban ré­szesültek. Ezeknek, valamint az ugyancsak támogatott magyar szabadhajózási társasá­goknak a hajóparkja 1913-ban 134 gőzős­ből állott 142. 539 tonna hajótartalommal, ami lehetővé tette, hogy a forgalom jó része magyar lobogó alatt bonyolódjon le. A fiu­mei kikötő forgalmában az Osztrák Lloyd, az Austro-Americana Tengerhajózási Rt., és számos más, osztrák, olasz, angol és görög vállalat is részvett. 1913-ra a magyar kereskedelmi tengerha­józási flotta már 232 gőzhajóból állt. Ebből 68 hajó a hosszújáratú, 164 darab pedig az un. kispartjáratú hajózásban vett részt. Hat hajós társaság, közöttük az 1891-ben alapí­tott Magyar-Horvát Tengerhajózási Rt., az 1897-ben alapított Magyar Keleti Tengerha­józási Rt. és az 1907-ben alapított Atlantica Tengerhajózási Rt. államsegélyben része­sült, amelynek összege az 1910-es években meghaladta az évi tízmillió koronát. 4 2 A magyar kormánypolitika nemcsak a magyar kereskedelmi tengerészetet szub­vencionálta, de a fiumei kikötő szárazföldi forgalmát is nagyarányú vasúti díjszabási kedvezményekkel és egyéb támogatásokkal favorizálta. 4 3 1924-ben Fiumét Olaszországhoz csatol­ták. A határt Olaszország és a Szerb-Hor­vát-Szlovén Királyság között a Recsina (olaszul Fiumara) folyónál húzták meg. A nagy kikötő olasz területre, a Baross faki­kötő jugoszláv területre került. A II. világ­háború után a jugoszláv állam felbomlásáig Fiume és az isztriai félsziget Jugoszláviához tartozott. Rijeka napjainkban Horvátország legnagyobb kikötője. 4 1 Vö.: Fiume kikötőjének hajózási forgalma az utolsó 70 évben (1814-től 1884-ig). Összeállította és kiad a m. k. tengerészeti hatóság. Fiume 1885.; Fest Kálmán: Fiume utolsó 10 évi tengeri áruforgalmának statisztikája. Fiume 1885. 173. o.; Statisztikai adatok a fiumei kikötő hajózási és tengeri áruforgalmáról ... évben (1894-1913). Fiume.; Binét György: A fiumei kérdés. Bp. 1931. 24. old. 4 2A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése... évi működéséről. 1889-1914. Bp. 4 3A m. kir. Kereskedelemügyi miniszter jelentése 1913. évi működéséről. Bp. 1914. Magyar Tengerészeti Évkönyvek 85

Next

/
Thumbnails
Contents