Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Eperjesi László CSc - Dr. Krámli Mihály PhD: Magyarország és Fiume kapcsolatai 1779 és 1918 között
másik árutömeg-csoport, a fa-árúk játsszák a főszerepet, az importban viszont a rizs és a kőolaj. Magyarország 1,2 millió tonna faexportjából 220 ezer tonna esett Fiúméra, ahol tekintélyes forgalom alakult ki ugyancsak kizárólag Magyarországból származó papiros-anyagban, dongában, vasúti talpfában és fabútorokban, összesen mintegy 1800 tonna. Az összes magyar vasúti talpfa és dongaexport kétharmad része Fiúmén keresztül bonyolódott le. A harmadik csoportban - ásványi és vegyészeti anyagok - tömegénél fogva elsőrendű szerepet játszott a magnezit-export, a parafinexport, és a finomított kőolaj exportja. Vasipari cikkekben a fiumei kikötő bonyolította le a teljes magyar export kilenced-részét, gépekben annak nyolcadrészét, pamutárukban annak hatodrészét, kikészített bőrben annak kilenced-részét. (668 ezer tonna). Végül Fiúméra esett a nyersbőrexport huszadrésze (746 tonna) és a nyersdohány-export hetedrésze (4912 tonna). Az első világháborút megelőző évtizedben Magyarország exportjával a fiumei kikötőn keresztül a világ minden fontosabb piacát felkereste. A kikötő forgalmának mintegy ötödrésze a magyar, olasz és osztrák tengerparttal bonyolódott le, és ez a kapcsolat Fiume gazdasági életének, gyáriparának is a súlypontját jelentette. A távolsági forgalomban Fiume döntően közvetítő és szállítmányozási tevékenységet fejtett ki. Számottevő forgalom bonyolódott le Fiúmén keresztül a szárazföldön és tengeren egyaránt megközelíthető nyugat-európai államokkal. Magyarország egész olasz, francia, spanyol és holland árucseréje Fiúméra koncentrálódott. A kelet-európai államok közül Görögországgal volt a legélénkebb az öszszeköttetés, míg a skandináv államokkal és Romániával egészen csekély volt a fiumei kikötő forgalma. 1913-ban a kikötő összforgalmának mintegy a fele az európai államokkal bonyolódott le. Az interkontinentális forgalomban leginkább Ázsia, pontosabban India részesedett (cukorexport), utána legjelentékenyebb az észak-afrikai tengerparttal folytatott árucsere és bár kisebb, de még mindig jelentős volt az észak-amerikai forgalom is. Dél-Amerika és Ausztrália kevésbé jelentős forgalma csak azért érdemel figyelmet, mert bizonyítja azt a már feledésbe merült tényt, hogy a dualista Magyarország exportjával Fiúmén keresztül jelen volt a világ minden fontosabb piacán. A világháború kitörésével és különösen Olaszország 1915. május 23-án történt hadba lépésével Fiume sorsa megpecsételődött. 1914 júliusának végén a kikötő forgalma 1,1 millió tonna volt, ez az első 5 háborús hónapban 160 ezer tonnára zuhant, annak ellenére, hogy a mindig tekintélyes szomszédos forgalmat a hadműveletek a kikötő védett fekvése miatt alig zavarták. A távolsági és interkontinentális forgalom teljesen megszűnt. 1916-tól kezdődően a fiumei kikötő partvidéki forgalma megélénkült, elérte a 480 ezer tonnát. Ennek oka abban rejlett, hogy Isztria és Dalmácia háborús szükségletei megnövekedtek és az elfoglalt Montenegrót és Albániát is csak a fiumei kikötőből lehetett ellátni. A forgalmat növelte az 1915-ben Veglia szigetén megkezdődött bauxittermelés, a Carpanoban bányászott barnaszén, és a dalmáciai carbidnak és cyanamidnak a fiumei kikötőn át történő szállítása. Ezeken a cikkeken kívül a behozatalban csak a dalmát bor játszott még nagyobb szerepet, míg a kiviteli forgalom főbb tételei élelmiszerek - cukor, liszt, tengeri, búza, burgonya - valamint szén és vasipari termékek voltak. A fiumei kikötő forgalma 1917 végén 480 ezer tonna, 1918 októberében, a Monarchia összeomlásakor, 340 ezer tonna volt. 4 1 84
