Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Dr. Eperjesi László CSc - Dr. Krámli Mihály PhD: Magyarország és Fiume kapcsolatai 1779 és 1918 között

szabad kijutáshoz, de az olasz-jugoszláv ellentétek középpontjába került Fiume hoszszú évekre gyakorlatilag megközelíthetetlen maradt Magyarország nemzetgazdasága számára. 1925-ig vasúti összeköttetés sem volt Magyarország és Fiume között. Az 1925. július 20-án létrehozott nettunói egyezményben szabályozták Olaszország és a Szerb-Horvát-Szlovén királyság között a fiumei kikötői és vasúti forgalmat. Csak ekkor lehetett például a fiume-zágráb-gyékényesi vasútvonalat újból megnyitni, és így Fiume és Magyarország között a megfelelő vasúti összeköttetést ismét felvenni. Magyarország és Fiume kapcsolata a húszas évek második felében éledt újra, a Bethlen kormány és Mussolini Olaszországa által 1927. július 25-én aláirt római egyezménynyel. De ez már egy másik korszak Magyarország és Fiume kapcsolatának történetében, jelen írásunknak nem tárgya. Fiume (horvátul Rijeka, azaz folyó) a XVIII. század közepéig egyike a kisebb adriai kikötővárosoknak. Mai nevén IV. Béla király (1235-1270) egyik oklevele említi meg 1260-ban, mint Magyarország határán, de a német birodalomhoz tartozó várost. 1466tól Fiume a Habsburgok családi birtokaként széleskörű városállami önkormányzatisággal rendelkezett, amelyet a császár által kinevezett kapitányok kormányoztak. 1515-ben I. Miksa német-római császár (1493—1519) a városnak a „leghívebb" (fidelissima) címet adományozta. I. Ferdinánd (1503-1564) császár és magyar király 1530-ban megerősítette a város önállóságát és statútumait. 1659-ben I. Lipót császár és magyar király címert adományozott a városnak és saját zászló használatot engedélyezett. A címerpajzs alatt a város jelszava állt: „Indeficienter" („Lankadatlanul").

3 A Habsburg uralkodók közül elsőként III. Károly király (1711-1740, német-római császárként VI. Károly) fordított különös figyelmet a tengeri kereskedelemre és a kikötőkre. 1717. június 2-án kibocsátott pátensében - császári nyíltparancs - kinyilvánította az Adrián a hajózás szabadságát. A meggyengült török birodalom mellett az adriai hajózást és a Habsburg Birodalom tengeri kereskedelmét kézben tartó Velence is kénytelen volt a hajózás szabadságát elismerni. III. Károly Velence visszaszorítására, a saját tengeri kereskedelem fellendítése érdekében a birodalom két legnagyobb kikötővárosát, Triesztet és Fiumét 1725-ben vámmentes szabad kikötővé nyilvánította.

4 A török kiverése után (1718. pozserovaci béke) Magyarország külkereskedelme szempontjából Fiume jelentőségét a város földrajzi helyzete adta meg: az Adriai-tenger ezen a helyen, a Quarnero (Kvarner) öbölben közelíti meg legjobban a dunai medencét. Hasonló jelentősége volt Triesztnek Ausztria számára. Trieszt és Fiume ugyanakkor, természeti és gazdaságföldrajzi helyzetét tekintve, egyaránt meglehetősen rossz adottságokkal rendelkező, jelentéktelen kikötők voltak. Távol feküdtek a fő hajózási útvonalaktól, nem rendelkeztek megfelelő szárazföldi közlekedési útvonalakkal, és nem nyújtottak kellő védelmet az ott horgonyzó hajósoknak. 3 Kobler, Giovanni: Memorie per la storia della liburnica cittá di Fiume. Fiume, 1896. III. k. 36.o., BorovszkySziklay: Fiume és a magyar-horvát tengerpart. (Magyarország vármegyéi és városai, 1897) Bp. e. n. - Fest Aladár: Fiume és Magyarország. Bp. 1920. 24. o., Rijecka luka. Povijest. Izgradnja. Promet. Muzej grada Rijeke, 2001. 349 o. Elsősorban művelődéstörténeti feldolgozás: Fried Ilona: Emlékek városa. Fiume. Bp., 2001.423. o. 4 Braudel, Fernand: The Mediterranean and the Mediterranean World in the Age of Philip II. New York, 1972.

1, k. 127-129. o. A Habsburg Birodalom tengerparti területei ekkor még csak Triesztre és e városok környékére terjedtek ki. Ausztria Velence és Dalmácia birtokába csak az 1797-es campoformioi béke után jutott. 72