Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Eperjesi László CSc - Dr. Krámli Mihály PhD: Magyarország és Fiume kapcsolatai 1779 és 1918 között
Mária Terézia (1740-1780) folytatta a felvilágosult abszolutizmus III. Károly által elkezdett merkantilista gazdaságpolitikáját. Magyarország gazdasági életének és gabona kivitelének fellendítése érdekében 1779. április 23-án Fiumét és kerületét Magyarországhoz csatolta. Magyarország és Fiume gazdasági egymásra utaltságát a trónörökös József főherceg ismerte fel 1775-ben tett országjárása során, amikor a Vaskapu zuhatagainál és Fiúméban is látogatást tett. A török uralom alatt elnéptelenedett és a XVIII. század közepére több hullámban, elsősorban német, kisebb részben magyar és szlovák telepesekkel betelepített Délvidék (Bácska, Bánát) visszanyerte az 1770-es évekre vezető szerepét a magyar gabonatermelésben. A kamarai (kincstári) és a merkantilista arisztokraták tulajdonában lévő birtokokon jelentős mennyiségű gabonafelesleget termeltek 5, amelyet az osztrák birodalom piaca már nem tudott felszívni. A Nyugat-európai piacokra irányuló kivitelnek két útvonala adódott: az Al-Duna és a Fekete tenger, illetve Fiume. Mindkettő előtt természeti akadályok tornyosultak: az Al-Dunán a Vaskapu sziklás zuhatagai, Fiume megközelítését a Karszt hegység akadályozta. Fiúmén keresztül vezetett a legrövidebb útvonal a Délvidék és a tenger között. További előnyt jelentett, hogy saját területen húzódott, nem úgy, mint a török kézen lévő Al-Duna. A Mária Terézia által kiadott diploma első pontja kimondta, hogy Fiume és kerülete Magyarország koronájához tartozó külön területnek (separatum corpus) tekintendő, amely nem tartozik Horvátországhoz. A diploma a város autonóm jogait és belső közigazgatási rendszerét megtartotta. A fiumei kikötő megkapta ugyanazokat a jogokat és kiváltságokat, melyek a birodalom első számú kikötőjének számító Triesztet is megillették. Ezt a döntést a város többségében olasz lakossága 6 örömmel fogadta, mivel nemzetiségi és gazdasági érdekeinek érvényesítését a Magyarországhoz való tartozásban látta. II. József (1780-1790) 1786-ban a buccari, hreljini és vinodoli kerületeket Littorale Hungaricum (Magyar Tengerpart) néven Fiuméhez csatolta. 1787-ben a fiumei városi tanács hatáskörét a politikai, gazdasági és törvényszolgáltatási ügyekben az egész tengerpartra kiterjesztette. A horvát rendek ellenállása következtében a magyar országgyűlés csak az 1807. évi IV. törvénycikkben tudta kimondani, hogy Fiume közvetlenül Magyarországhoz tartozik. A horvát rendek Fiumét továbbra is Horvátország részének tekintették, és csak I. Ferencnek a horvát rendekhez intézett 1808-as leirata után, 1809-ben ismerték el Magyarország kapcsolt részeként. 7 18095 A német telepítéseknek csak a második hulláma volt sikeres. E telepítés 1748 és 1763 között zajlott, Grassalkovich Antal kamarai elnök és Cothman Antal kamarai telepítési biztos szervezésében, jóval átgondoltabban és szervezettebben, mint a korábbi telepítések. Az ekkor érkezett németeket elsősorban kamarai birtokokra telepítették. A témáról bővebben: Mayer János: Halál, szenvedés, kenyér. Csátalja német betelepítése. 1993. 'Fiúménak és környékének 1822-ben 8384, 1847-ben 13.149 lakosa volt (Kobler, Giovanni: Memorie per la storia della liburnica cittá di Fiume. Fiume, 1896. III. k. 336. o.) A lakosság többsége olasz nemzetiségű, jelentősebb horvát bevándorlásra csak az 1850-es éveket követően került sor. A város lakosságának 1881 ben 44%-a volt olasz és 38%-a horvát. ( Fiume és a magyar-horvát tengerpart. Szerk. Borovszky Samu. Budapest. É. N. 126. o.) Fiume lakosainak száma 1869-ben 17.884, 1900-ban 38.995 , 1910-ben 49.806 fő. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint a lakosság 49%-a olasz, 30%-a horvát és 13%-a magyar volt. A város lakosságában és kultúrájában az olasz elem dominált .A város lakosságának életmódját jellemzi, hogy 1895-ben Fiúméban 165 kocsma, 10 szálló és vendéglő, 17 kávéház, 17 ékszerüzlet, 37 borbélyüzlet és 265 szabómühely működött.( Borovszky i.m.) 73