Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Dr. Bezzeg Mária PhD: A múzeumi létmód és az ideológia kapcsolatáról

azokat a konfliktusait, amelyeket a gazdaság váltott ki."

8 Előadásomban megkísérlem vázolni, milyen hatása volt a mindenkori ideológiának a múzeumi létmód kifejlődésére, hogyan járult hozzá az ideológia a múzeumi létmód jellemző kategóriáinak kialakulásához. Az ideológia és a gyűjtés, valamint a múzeumi létmód kapcsolatának vannak mindenki által ismert tényei. A tudomány és a művészet alkotásait például a legrégebbi időktől fogva gyűjtötték, ha az ideológia nem tiltotta. Ha a mindenkori hatalom saját ideológiája számára veszélyesnek ítélte meg az adott műveket, elrendelte elpusztításukat. Elég, ha csak a hitleri Németország könyvégetéseire utalunk.

9 Hosszú ideig jellemző volt, hogy a gyűjteményekben felhalmozódott értékes /vagyont érő/ tárgyakat felhasználták fontos konfliktusok megoldásában. Utalok arra, hogy VII. Kelemen pápa engedélyezte az egyház kincseinek felhasználását a törökök elleni háborúban.

1

0 Ma már - miután kifejlődött a múzeumi létmód - senki sem meri komolyan felvetni például, hogy Magyarország tetemes adósságát a magyar múzeumok gyűjteményeinek Nyugaton történő értékesítéséből fedezni lehetne. A múzeumi létmód kifejlődése előtt az ideológia - mint a példáink is bizonyítják - akár totális pusztulást is előidézhetett, elő is idézett a gyűjteményekben. A muzeológia kifejlődésével azonban lényeges változás következik be e téren is.

1

1 Az ideológia számára kellemetlen dokumentumokat ma már nem pusztítják el, hanem a múzeumi raktárak mélyére rejtik a szakemberek. Az elmúlt évtizedekben Magyarországon Nagy Imrének, az 1956-os forradalom kivégzett miniszterelnökének még a neve sem jelenhetett meg hivatalosan csak a hatalom által előírt értékelésben. A magyar múzeumok azonban folyamatosan gyűjtötték a hozzá, illetve a forradalomhoz kapcsolódó emlékeket, bár gondolni sem merhettek arra, hogy a Kádár-korszakban ezek kiállításra kerülhetnek. Hasonló példát nyilván minden ország múzeumai esetében találhatunk. Az ideológia által tiltott dolgok napjainkban csak a kiállításokon nem jelenhetnek meg. Míg a magyar ötvenes évekről filmek, novellák születtek, tudományos feldolgozások jelentek meg, a múzeumok csak a rendszerváltás után mutathatták be valósághűen a kort. Ennek oka nemcsak a múzeumok és a mindenkori hatalom szoros kapcsolatában, a múzeumok erős függőségi helyzetében keresendő,

1

2 hanem abban a specifikumban is, amellyel a múzeumi létmód rendelkezik. Ha valamely műalkotás eleveníti meg az ideológia számára kellemetlen dolgokat, ezt a hatalom elintézheti azzal, hogy a művész sajátos látásmódjával van dolgunk. A tudományos feldolgozás sem igazán veszélyes, mert csak nagyon szűk réteghez jut el. De a múzeumi kiállításokon megjelenő dokumentumok napnál világosabban bizonyítják sokak számára, hogy a hatalom által agyonhallgatott, illetve tagadott dolgok megtörténtek. Felvetődik a kérdés, vajon eljutnak-e a múzeumok egy olyan fejlődési "Lukács, id. m. III. k. 231. Vö.: Márkus György, Ideológiafogalmak Marx munkásságában, Világosság, 1992/1, 16-31. 9 Megemlíthetjük az első kínai császár könyvégetését, az ókori művek tiltását a középkorban, azt, hogy a protestantizmus nem pártolta a katolicizmus által áthatott egyházi művészeteket, stb. 1

0 Korek József, Gyűjtemények, múzeumok, muzeológia, Kézirat, Budapest, 1976. 33. 1

1 Mivel a muzeológiának különböző értelmezései ismertek, fontosnak tartom megjegyezni, hogy én a muzeológiát mint tudományágat a valóság megközelítése olyan specifikus módjának tartom, amely gyűjti, megőrzi, feldolgozza, bemutatja az emberiség életének kiemelkedő és tipikus dokumentumait. 1

2 Vö.: Lanfranco Binni: A múzeum történetéről, in: L. Binni- G. Pinna, id. m.