Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Molnár Erzsébet: Gyűjteménygyarapítás a Közlekedési Múzeumban
Az eredeti járművek gyűjtése nagyobb arányban csak az 1960-as évektől indult meg, és folytatódott a későbbi évtizedekben is. Ekkor alapították meg az újabb gyűjteményeket, melyekben már a közúti járművek, a fogatolt kocsik és szekerek, és a városi közlekedés járművei is helyet kaptak. Természetesen a modellépítés is folytatódott. Minden gyűjtemény - a háborús pusztítások miatt még a korábban létezőek is - szinte elölről kezdte a gyarapítást, párhuzamosan a megmaradt tárgyak restaurálásával. A munkának ez utóbbi részét nyugodtan nevezhetjük leletmentésnek, hiszen roncsokat, nagyon rossz, néha alig felismerhető állapotban találták meg kocsiszínekben, fészerekben, roncstelepeken. A személyautók jelentős része került elő roncstelepekről, innét sikerült még a 20. század legelejéről származó automobilokat is begyűjteni, köztük a magyar autógyártás egykori remekeit. A fogatolt járművek esetében szinte a 24. órában indult meg a gyűjtés. Az 1960-as években ezek a járművek eltűnőben voltak a forgalomból, a díszes, különleges igényességgel kivitelezett fogatolt járművek pedig már a 20. század elején is ritkaságnak számítottak. E gyűjtemény különlegessége, hogy a készítéshez kapcsolódó, a kocsigyártó mesterségek szerszámait, felszerelését is az első pillanattól fogva gyűjti. Szerszámok a többi gyűjteményben is előfordulnak, de korántsem olyan teljességgel, mint a fogatolt járművek esetében. Az 1970-es, 1980-as években a városi közlekedési és a vasúti gyűjtemények jelentős járműparkra tettek szert, sőt a repülési gyűjtemény is felderítette a magyar repülést reprezentáló jelentősebb gépeket. A tárgyakat kezdetben az ország különböző részein tárolták, majd egy raktárkomplexum kiépítése következett. 1 5 Azonban még ez is kevésnek bizonyult, ezért az 1970-es évektől folyamatosan készültek a múzeum filiáléi, ahol a nagyközönség is láthatja a letűnt korok közlekedési eszközeit, megismerheti az utazási szokásokat. 1 6 Mára mennyiségében és terjedelemében is hatalmas gyűjteményt mondhat magáénak a Közlekedési Múzeum. Az elmondottak ellenére a modellek a mai napig kiemelt jelentőségű műtárgyak maradtak a Közlekedési Múzeumban. A millenniumi gyűjtemény M=l:5 méretaránya irányadóvá vált. A múzeum szakemberei úgy tartották, ebben a méretben műszakilag olyan pontos modelleket lehet építeni, melyek alapján már akár az egykor volt eredeti, működőképes járművet is újjá lehetne alkotni. Több járműnél ez a méret tekintélyes nagyságot és tömeget eredményez: egy-egy mozdonymodell akár hét, nyolcszáz kilogramm tömegű, két-három méter hosszú is lehet. Ilyen méretarányú repülőgépmodellek esetében a modellek szárnyai miatt igen nehézkes a raktározás és szállítás. Éppen ezért az M=l:10, és az M=l:25 arányú modelleket is bevezette a múzeum. A múzeumi 1 5 Budapesten, a Tatai út 13. sz. alatt épültek fel a járművek tárolására alkalmas hangárok, raktárak, restaurátorműhelyek. 1 6 Párádon a Cifraistállóban működik a Kocsimúzeum, és hasonló látható Nagycenken a Széchenyi kastély istállójában. Szentendrén, a BHÉV végállomáson a városi közlekedés különféle járművei tekinthetők meg, a Deák téri földalatti vasút végállomásánál pedig a Millenniumi földalatti története. A múzeum főépülete közelében, a Petőfi Csarnokban a magyar repülés és űrhajózás történte keretében régi repülőgépek sora várja a látogatókat, míg a Ferihegyi skanzenben nagy utasszállító repülőgépek. Kiskőrösön az útépítés története és eszközei kerültek kiállításra. A hajózás is felzárkózott, hiszen az utolsó, épen maradt magyar gőzhajó, a KOSSUTH, mint múzeumhajó üzemel a Lánchíd pesti hídfőjénél. Hosszas tárgyalások után sem sikerült a régi szolnoki pályaudvaron a vasúti skanzen létrehozása, helyette Budapesten a Tatai út 95. sz. alatt a Vasúti járműparkban látható a Közlekedési Múzeum imponáló mozdony és vasúti kocsi gyűjteménye. 245
