Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Dr. Molnár Erzsébet: Gyűjteménygyarapítás a Közlekedési Múzeumban
ból még égetőbben vetődik fel a kérdés. A műszaki tudományok eredményei szinte napról-napról változnak, sebesen avulnak el korábbi konstrukciók, amelyekből érdemes lenne egy-egy darabot elraktározni. A járművek formai változatai sem mellékesek, a dizájn elengedhetetlen velejárója korunknak. Komoly, eldöntendő kérdés: vajon az egyedi, különleges megoldások, rendszerek, vagy a jól bevált, a hétköznapokon, adott társadalomban általánosan használt megoldások és eszközök kerüljenek-e be a múzeumok gyűjteményeibe. 7 Az Árpád sínautóbusz a magyar járműgyártás egyik legsikeresebb darabja. Modelljének bemutatását a Szakbizottság tagjainak többsége támogatta. Az első, de még a második világháború előtt is a gyűjtőmunkában hangsúlyos szerepet kapott az egyedi szerkezet. Különlegességnek számított a fából készült mozdonymodell (a Ledács testvérek alkotása a mai napig a múzeum egyik látványossága), az erdélyi fahidak modelljei (a fogarasi Olt-híd és a tordai Aranyos patak hídja), az Árpád sínautóbusz modellje, a Bánhidi Antal automatikus stabilizátorával felszerelt Blériot repülőgép. Mindez akkor még indokolt volt. A közlekedési eszközök egy része még újdonságnak számított, vagy fejlesztés alatt állt. Mára mindez megváltozott. Véleményem szerint múzeumunknak 8 elsősorban olyan tárgyakat kell gyűjtenie, amelyek az adott kort jellemzik. Ezek a tárgyak forrásértékük miatt konkrét bizonyítékok a technikai fejlettségre, életszínvonalra, sőt használóik életmódjára. Mára a kísérleti daraboknak, egyedi próbálkozásoknak csak nagyon indokolt esetben, leginkább dokumentáció szintjén van helye a gyűjteményekben. Amennyiben olyan járműről, vagy szerkezetről van szó, amely a későbbiekben sikeres, a gyakorlatban is használt eszközzé válik, akkor bír a prototípus már különleges értékkel. Az első múzeumigazgató kijelölt egy gyűjteményfejlesztési irányt, és később is születtek ezzel összefüggő elméleti alapvetések. Konkrét és részletes útmutatót értelemszerűen nagyon nehéz megalkotni. 9 A gyűjtés célját az 1970-es években Vaszkó Ákos fogalmazta meg a vasúti gyűjteménnyel összefüggésben: „a fejlődés jelentős állomásain keresztül eljutni a korszerű technika szemléltetéséig és egyben utalni a fejlődés jövőbeni irányára is." 1 0 Mindez lényegében egybecseng Banovits Kajetán véleményével. Mindennek azonban van néhány hiányossága és buktatója. Ezen gyűjtési elvek mögül hiányzik az ember, az emberi tevékenység, a munka, a körülmények, amelyek létrehozták és a használat, vagyis, amit általában gazdasági-társadalmi háttérnek szoktunk nevezni, ami kikényszeríti, vagy esetleg elutasítja 7 Egy Rolls Royce, vagy egy Wartburg gépkocsi közül például a Közlekedési Múzeumnak sokkal inkább az utóbbit kellene begyűjteni és megőriznie, mert ez fejezi ki adekvát módon a Kádár-korszak autós világát. Az angol luxusautó a magyarországi közlekedés történetének kontextusában kizárólag kuriozitás értékkel bír. 8 Jelen cikk a Közlekedési Múzeum gyűjtési gyakorlatát tárgyalj a. 2009-ben a Közlekedési Múzeum és az országos Műszaki Múzeum integrációjából alakult meg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, amelynek gyűjtési gyakorlata, elméleti alapvetése hasonló. Konkrét gyűjteményre vonatkozóan lásd. dr.Molnár Erzsébet: A fogatolt járművek gyűjteménye és további lehetőségei Magyar Műszaki Közlekedési Múzeum Évkönyve I. 209-2011. 173-179.p. 9 Dienes Istvánná: A vasúti járművek adattári gyűjteménye. Közlekedési Múzeum Évkönyve VI: Budapest, 1979. 75. 1 0 Vaszkó Ákos: A vasúti gyűjtemény. Közlekedési Múzeum Évkönyve I. Budapest, 1971. 67. 242
