Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Méreg Erzsébet: A modern városi közlekedés történetének egyik legjelentősebb szakfolyóirata: A Modern Tramway válogatott bibliográfiája 1953-1960
Méreg Erzsébet A MODERN VÁROSI KÖZLEKEDÉS TÖRTÉNETÉNEK EGYIK LEGJELENTŐSEBB SZAKFOLYÓIRATA: A MODERN TRAMWAY VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA 1953-1960 Alapigazság, hogy nincs modern nagyváros közösségi közlekedés nélkül, ezért a The Modern Tramway fontos forrása mind a városiasodás történetének, mind a városi közlekedés kutatásának. A The Modern Tramway nemzetközileg elismert szakfolyóirat, mely rendszeresen tájékoztat a világ városainak villamosvasúti közlekedéséről és az utóbbi 25 évben a „light rail"-ről (könnyűvasutakról) - a normál és annál keskenyebb nyomtávú, illetve könnyebb pályafelépítményű és újabban könnyű járműparkú városi és elővárosi vasutakról-, melyeket többnyire városi és helyiérdekű vasutaknál használnak. A lap 1938-tól jelenik meg havonként. A városi közlekedésben történt változások, a technológia-váltások miatt számos címváltozáson esett át. 1938-tól 1962-ig The Modern Tramway, jelenleg Tramways & Urban Transit címen jelenik meg, 9000 példányban adják ki és csak angol nyelvű kiadása van. A világszerte legelfogadottabb évenként megjelenő kézikönyv, a Jane's Urban Transport Systems is évtizedek óta forrásnak használja ezt a folyóiratot. 1962-től 2007-ig az Ian Allan könyvkiadó adta ki, mely az egyik legszínvonalasabb szakkönyvkiadó a közlekedéstörténet és közlekedéstudomány területén. A Modern Tramway a múzeum könyvtárának értékes és ritka szakfolyóirata, mely majdnem hiánytalanul 1953tól 2011-ig járt rendszeresen. A múzeum könyvtára a magyar könyvtárak közül a The Modern Tramway egyedüli bejelentőjeként, lelőhelyeként van nyilvántartva. Világszerte nagyon sok városi vasúti rendszer működik, egy részük a 19. század vége, nagyobb része a 20. század első harmada óta. A régi rendszerek közül azonban sokat megszüntettek a 20. század közepén, alapvetően két okból. Részben olyan elméleti megfontolások miatt, mint az útvonalak rugalmatlansága, ill. a fenntartás szűken értelmezett pénzügyi szempontból magasnak tartott költségei miatt. Valójában a második világháborút követő évtizedek általános gazdasági fellendülése idején nagyon olcsó volt a dízelolaj, amely akkor vált az autóbuszok általánosan használt üzemanyagává, és a robbanásszerű motorizáció miatt maga a jármű, az autóbusz is olcsónak tűnt és ezért sok helyen kiszorította a villamost. A második világháború után a nyugati világban a korszellem minden gazdasági és közlekedésszervezési változást felülírva egyértelműen és türelmetlenül azt követelte, hogy a lakosság mindenféle közösségi járműről minél előbb üljön át a saját tulajdonú személygépkocsijába. A kollektivista villamos korszerűtlennek tűnt, az individualizálódó fogyasztói társadalom fő értékhordozója - s így a korszerűség netovábbja - pedig éppen az autó volt. A motorizáció legalább annyira társadalmi, mint közlekedési jelenség, amint azt ma is láthatjuk, amikor közlekedési szempontból már nagyon nyilvánvalóvá váltak a hátrányai. Nem véletlen, hogy míg az 1954-es évfolyam egyik cikke még csak a belgiumi helyiérdekű vasutak gőzmozdonyait búcsúztatja, az 1955-ösben már az észak-amerikai elektromos helyiér212
