Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Merczi Miklós: A városi közösségi közlekedés tárgyi emlékeinek megőrzése

művek gyűjteménye is, ahol az állomásokon kihelyezett szobormozdonyok sorsa vált aggasztóvá. Esetükben a védettséget az adta, hogy mindegyik a Közlekedési Múzeum leltárában szerepelt. Napjainkban már a Magyar Vasúttörténeti Parkban, egy európai szinten is színvonalas bemutatóhelyen vannak kiállítva.) A leendő múzeum helyszínéül három lehetséges megoldás került szóba: 1. A BHÉV gödöllői vonalának végpontján, Gödöllő - Palotakert állomáson található járműcsarnok, ami földrajzi elhelyezése távol esik a fővárostól -, de első sorban kis alapterülete miatt elvetésre került. 2. Újpesti kocsiszín. A 3-as metró megépültével megszűnt a Váci úton a villamos közlekedés, ezért az Észak-Pesten található kocsiszín feleslegessé vált. Az épület mérete lehetővé tette volna a Múzeum befogadását, de az ingatlan értéke oly nagy volt, hogy a közlekedési társaság értékesítette azt. (Megjegyzendő, hogy az objektum őrzése sem volt tökéletes, hiszen az ideiglenesen ott elhelyezett járműveket - a behegesztett nyílászárók ellenére, sokszor falbontásos „technológiával" - a rendszerváltáskor számukban, merészségükben és étvágyukban megnövekedett színesfém tolvajok lecsupaszították.) 3. A BHÉV szentendrei vonalának korszerűsítésével új kiszolgáló bázis létesült a végállomás jobb oldalán, így a baloldalon 1915-ben átadott vontatási telep és észak-, déli infrastruktúrája. Végül Szentendre mellett döntöttek a fővárosi és a közlekedési társasági vezetők, a Közlekedési Múzeum szakmai támogatásával. Az előkészítő munkára csekély időt kaptak a kiállítás rendezői, kivitelezői, de a feszített tempó eredményeként 1992. július 17-én miniszteriális köszöntővel megnyílt Városi Tömegközlekedési Múzeumban (VTkM) 18 db eredeti járművet tudtunk bemutatni. (Nem mellesleg a fővárosi közösségi közlekedés történetéről a teljesség igényével megrendezett tematikus tárlatot is elkészítettünk.) A centenáriumi ünnepségek lebonyolítására létrehozott Jubileumi Emlékbizottságból a kor politikai szellemének megfelelően alakult meg a Városi Tömegközlekedés-történeti Egyesület (VTTE), hogy a fent vázolt tevékenységet magasabb szinten lássa el. Munkásságának eredményeként megszületett a 8/1998/VU. számon elhíresült BKV Vezérigazgatói Utasítás, ami 131 db vaskerekes jármű utókor számára való megőrzéséről gondoskodott vállalati szinten. (1. Melléklet: 8/VUU/1998. 8 oldal) (A vezérigazgató utasítás hatálybalépése után is folytatódott a megőrzendő járművek lajstromozása, így napjainkra a már - nem hivatalosan - 154 eredeti közösségi közlekedési eszköz szerepel a listán.) Az utasítás rendelkezett a járművek dokumentumainak kiemelt kezeléséről, de nem rendelkezett egyértelműen a járművek elhelyezéséről. A VU létrehozásában segédkezett több, a közösségi közlekedési szakmában elismert „öreg szaki", akik az addig gondosan megőrzött járművek elhelyezéséről a maguk hatáskörében intézkedtek. A lelkiismeretes odafigyelés ellenére is sajnos előfordult illegális szétvágás, vagy titokzatos eltűnés, esetleg lopás. (Részletek később.) Időközben a járműk jelentős részét kiszállították Szentendrére, az új szerelőcsarnok déli oldalán lévő vágánycsoportra. Az 1992-es múzeumnyitást követően év, mint év két-három jármű kiállítási szintű helyreállítása történt meg több mint tíz éven keresztül. 2003 végére a VTkM-ben már több mint 60, köztük 10 - a Közlekedési Múzeum tulajdonában lévő - eredeti, 193