Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Krizsán Sándor: Budapest és környéke lóvasútjainak villamosítása 1896-1898-ban
rendelkezett. Tengelytávolsága 2500 mm volt, 16 ülő- és 32 álló utas számára nyújtott utazási lehetőséget. Ekkor jelent meg a BKVT hálózatán a 9790 mm szekrényhosszal rendelkező F típusú, négytengelyű, úgynevezett nagy forgóvázas, I-III. osztályú Schlick-féle motorkocsi is. A 201-230 pályaszámokon élő 30 db-os állomány egyes példányainak mindkét forgóvázba egy-egy B 17/30-as 20 lóerős motor került, amelyek a tengelyeket fogaskerék segítségével hajtották. Forgócsapok távolsága 4210 mm, tengelytáv a forgóvázon belül 1400 mm volt. A 34 ülő- és 25 állóhellyel bíró kocsikat a kőbányai és az újpesti vonalakon helyezték üzembe. 1897. június 27-i rendeletében a kereskedelemügyi miniszter utasította a Budapestvidéki Villamos Közúti Vasutat, hogy a BKVT F típusú kocsijaival megegyező I-III. osztályú forgóvázas járműveket szerezzen be; a cég 10 darabot meg is rendelt a Schlick-gyártól. 5 1 Ezen 231-240 pályaszámú F típusú motorkocsik és a BKVT ugyanilyen típusa között a csapágytokok eltérése jelentett némi különbséget. Forgalomba állásukig a BVKV vonalain a Budapesti Közúti Vaspálya Társasággal kötött kölcsönös kocsikisegítési egyezség alapján utóbbi vállalat járművei szállították az utasokat. 1897-ben a BKVT hozzáfogott hosszú szekrényes A típusú járműveinek módosításához. A Schlick gyár egy kocsi alá kísérletképpen forgóvázakat épített, e prototípus alapján összesen 20 kocsit alakítottak át. 52 A G típusjelzést viselő, vállalati berkeken belül kis forgóvázasként nevezett járművek mindkét forgóvázba egy-egy darab B 17/30as motort szereltek, fogaskerék-hajtással. A forgócsapok távolsága 3000 mm, a tengelytáv egy forgóvázon belül 1400 mm volt. A BVKV forgóvázas 240-es pályaszámú F típusú motorkocsija Kétféle kerékpárt építettek a forgóvázakba: a kocsi végeihez közelebbiek 800 mm, míg a belsők 600 mm-es átmérővel rendelkeztek. A Schlick ezen felül egy keretbe foglalva elmozdulható tengelyű prototípust is gyártott a 19-es pályaszámú A típusú kocsiból, azonban e műszaki megoldás nem volt anynyira eredményes, hogy ily módon további járművek átalakítására is sor kerüljön. A felszabaduló 21 db 1680 mm-es tengelytávú drezdai alvázhoz rövidebb, 7540 mm-es kocsiszekrényeket rendeltek: a Schlick, illetve a Ganz gyártól 20+1 darabot; így született meg a D és D' típus. Az alvázra erősített egyetlen B 17/30-as motor mindkét tengelyt fogaskerék-áttétellel hajtotta. A D típusú 402-411, és az 1 db Ganz-féle 421 pályaszámú járművek hossz- és keresztülésein 21-en foglalhattak helyet, az állóhelyek számát 22-ben állapították meg. A D' típusú, 401 és 412-420 pályaszámú járművekben mindkét oldalon hosszülés volt, így az ülőhelyek száma 18, az állóhelyeké 33 lett. 5 3 1897. december 18-án a társaság üzemképes járműveinek állománya 159 db motorkocsiból és 20 db pótkocsiból tevődött össze, ezen felül szerelés alatt 21 gépes kocsi állt. 1898. május 1-jei határidővel újabb 40 5 1 BVKV I. MFJ, 10. o. és VII. mell. 5 2 G típus; 3, 9, 11, 12, 15, 17, 18, 23, 27, 28, 31, 34, 35, 37, 38,41, 44, 45, 47, 49 pályaszámúak. 5 3 BKVT I. MFJ, 53-55. o. és XX. mell. 171
