Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Janovszki Tamás: „A szocializmus játékszerei" 1945-1989

Iámban zajlottak az államosítások. Ennek eredményeképpen végül minden 10 főnél többet foglalkoztató üzem az állam tulajdonába került, és a központi tervek alapján meghatározott termelést folytatott. Vállalatot - természetesen állami vállalatot, más gyakorlatilag nem létezett - a pénzügyminiszter beleegyezésével miniszter, vagy országos hatáskörű szerv vezetője, illetőleg tanács -település, vagy megye legfelső vezető szerve - alapíthatott. Az állam az ipari termelést ún. „ötéves tervekben" szabályozta. A tervért az Országos Tervhivatal felelt, amelyet 1947-ben hoztak létre, szovjet mintára. A hivatal célja a tervek kidolgozása, gyakori felülvizsgálata és végrehajtásának ellenőrzése volt, 1952-től a legfőbb állami gazdaságirányító szervként működött. A játékokat előállító vállaltok központi, állami irányítás szerint működtek, a szocialista tervgazdálkodás szabályai szerint. A koncentrált, felülről vezérelt tervgazdaságban nem a kereskedelmi, piaci igények határozták meg egy-egy vállalat tevékenységét, hanem az aktuális politikai célok. Az 1950-es éveket a mesterségesen felgyorsított, túlhajtott ipari fejlesztés jellemezte. Mivel a tervgazdaság célja az alapvető ellátás mindenre kiterjedő, és teljes megszervezése volt, illetve egy termék gyártására egy vállalatot jelöltek ki, ezért az állami vállaltok a saját területükön monopolhelyzetbe kerültek, azaz versenytárs nélkül termeltek. Az 1960-as évektől egyre nagyobb vállaltokat, trösztöket hoztak létre. Ez negatívan befolyásolta a hatékonyságot, nem ösztönözte a minőségi termékek előállítását és az új fejlesztéseket. 1960-as évekre a rendszer jelezte hibáit, ezért 1966-ban megszüntették a kötelező tervelőírásokat a központi, merev árszabályozást és bevezették a nyereségérdekeltségi rendszert. Bár az „Új gazdasági mechanizmus" felpezsdülést hozott a gazdaságban, a nagyvállalatok az új elvárásokhoz nem A pénzverdei „Pannónia Expressz" játékvasút szerelése tudtak, nem akartak alkalmazkodni. Az 1980-as évek elején újabb kísérlet történt a vállalatok gazdálkodásának javítására, a döntéshozatal „demokratizálására", pl. az igazgatótanácsokba a szakszervezetek két fizikai dolgozót delegálhattak. A korszak legnagyobb, játékgyártással foglalkozó állami vállalatai: Lemezárugyár, Budapesti Játékárugyár, Minőségi Játékárugyár N.V. (MeJA), Állami Pénzverő, MOM., Vörös Szikra, BHG. Ipari szövetkezetek A proletárdiktatúra gazdasági berendezkedése arra irányult, hogy a korábbi, magánvállalkozáson és piaci versenyen alapuló gazdaság helyett egy központosított, központi tervek alapján irányított gazdaság jöjjön létre. Bizonyos esetekben azonban maradtak olyan szolgáltatások és olyan kis üzemek, amelyek jellegükből adódóan kimaradtak az állami rendszerből. A hivatalos ideológia alapján a szövetkezeteket is „szocialista tulajdonnak" tekintették, mert - akárcsak az állami vállalat - ez is a köz tulajdonát képezte. Az állami tulajdon - mint az egész nép tulajdona - állt a hierarchia csúcsán, ez volt a legfelsőbb tulajdonforma. A szövetkezeti tulajdon viszont az azt létrehozó közösség tulajdona, de - ezért elfogadható egy szocialista társadalom részé132