Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)
Hidvégi János: Egy hatszáz éves jármű rekonstrukciója - Giovanni la Fontana kötélhajtású kocsija
lenergiával működtetett járműre. Albrecht Dürer (1471-1528) Diadalmenet 2 című rajzsorozatában gazdagon díszített emberi erővel hajtott járműveket is ábrázolt. A fametszeteken a hajtás mechanizmusa részleteiben is megfigyelhető. Robert Valturio szélkerék-hajtású kocsijának rajza 1475-ből A közúti közlekedés számba vehető erőforrásai közül a szélenergia hasznosításának ötlete is felbukkan. Az egyik első és talán legérdekesebb, az 1600-as években a holland tengerparton a Simon Stevin (1548-1620) természettudós vitorlás kocsijának az ábrázolása. A rendelkezésre álló információk szerint Stevin vitorlás kocsija 28 ember szállítására volt alkalmas, közösségi közlekedési célokat szolgált és menetrend szerint közlekedett. A kép érdekessége, hogy a nagy vitorlás kocsi mellett kicsi, három személy szállítására alkalmas vitorlás kocsit is ábrázol. A szélenergia hasznosításának ötlete később is rendre felbukkant. Találkozhatunk vitorlás kocsik ábrázolásával 1802-ből Velencéből, de még 1834-ből Párizsból is. Az Aero Club France 1826-ból származó festményén pedig „papírsárkányokkal" vontatott kocsik láthatók. Stevin vitorlás kocsijának ábrázolása az 1600-as évekből A szélenergia azonban esetlegessége és változó iránya miatt csak korlátozottan volt használható a szárazföldi közlekedésben. 1648-ban John Wilkins (1614-1672) angol matematikus, 1714ben Du Quet széliránytól függetlenül működtethető szélkerekes járműveket terveztek. Wilkins elképzelése azért különösen figyelemre méltó, mert a függőleges tengely körül forgó szélkerekekkel kísérletek manapság is folynak. Hogy az egyes elképzelések mennyire elszigeteltek lehettek, mutatja, hogy a The Artizan angol tudományos folyóiratban Lewis Gompertz (1779-1861) még 1847-ben a Fontanáéhoz hasonló működési elvű, kézi, kötélhajtású jármű tervezéséről számolt be. 2 A diadalmenet I. Miksa császár (1459-1519) tetteit és élettörténetét ünnepelte. A császár Düreren kívül más jelentős mestereket is megbízott, hogy állítsanak emléket uralkodásának. Dürer nyolc fametszetből álló és 1522-ben önállóan is kiadott 2,3 méter széles és 50 cm magas nagy diadalkocsija a sorozat legszebb darabja. 2005-ben a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállításban mutatta be a teljes sorozatot 112
