Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 2012 (Budapest, MMKM, 2013)

Hidvégi János: Egy hatszáz éves jármű rekonstrukciója - Giovanni la Fontana kötélhajtású kocsija

John Wilkins függőleges tengelyű szélkerékkel, 1648-ban megálmodott kocsija A rekonstrukció menete A Fontana-féle jármű megépítése előtt minden rendelkezésünkre álló forrásból megpróbáltunk a járműre vonatkozó ada­tokat felkutatni. Felvettük a kapcsolatot a milánói Leonardo da Vinci Múzeummal is, amely kifejezetten a reneszánsz kor technikai alkotásaival foglalkozik. A jár­műre vonatkozó érdemi információkkal azonban ők sem rendelkeztek. így a re­konstrukcióban egyedüliként a Fontana rajzának elemzése nyújtott némi támpon­tot. A rajz egy emberi erővel hajtott, négyke­rekű, egyetlen ember szállítására alkalmas járművet ábrázol. A kocsi egészét és annak részleteit a rajz rendkívül leegyszerűsítve mutatja be. Nem követhető, illetve bizony­talan a rajzon a hajtókötél elhelyezkedése, a kötél vezetésének módja, valamint a kö­tél haladás közbeni mozgása. Mint később kiderült, pedig ez a jármű működésének legfontosabb részlete. A rajzból az sem volt megállapítható, hogy a hátsó kerék hajtására szolgáló nagy fogaskerék hol és hogyan kapcsolódik a kötéllel hajtott ka­lickás (rudas) henger rúdjaihoz. A hajtott (hátsó) tengely és a hajtó nagy fogaskerék nem látható részeinek axonometrikus ki­egészítésével úgy tűnt, hogy a tengelyre szerelt viszonylag kis méretű fogaskerék­nek közvetlenül kapcsolódnia kellett a nagy fogaskerékhez. Figyelembe véve azt a feltevést, hogy jármű hajtója a felé köze­lebb eső kötélágat húzza, az egyes fogas­kerekek forgási irányából megállapítható, hogy a kötél húzása esetén a jármű hát­rafelé haladna. Ennek alapján a „hajtómű rendszerben" egy forgásirányt megvál­toztató előtét-fogaskeréknek kell lennie. Mivel a jármű haladása nem képzelhető el irányváltoztatás nélkül és a járműben ülőnek - a kötélzet két kézzel történő hú­zása miatt - mind a két keze foglalt, a kor­mányzás csakis a szabadon lévő lábakkal oldható meg. A rajz arányainak elemzésé­vel az is kiderült, hogy a jármű vezetőjé­nek a lába közvetlenül nem éri el az első tengelyt, ezért egy áttételes kormányzást „kormányművet" kellett feltételeznünk. A rajz a tengelyek kialakításáról semmilyen eligazítást nem ad, sőt nehezen értelmez­hető jelzéseket alkalmaz az egyes elemek egymáshoz erősítéséről is. Valószínűsít­hető, hogy hasonlóan a kor más fogas­kerék-hajtást alkalmazó szerkezeteihez, Fontana négyszög-keresztmetszetű tenge­lyekben gondolkodott. A rajz elemzése során felmerülő megvá­laszolatlan kérdések, bizonytalanságok el­lenére a jármű megépítése mellett döntöt­tünk. Méreteinek meghatározásánál egy 113

Next

/
Thumbnails
Contents