Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Próder István: A környezetvédelem történeti előzményei Magyarországon

oklevéllel kezdődtek. A Pozsony megyei Karacsa falu szomszédságában lévő „Arky" nevű erdőről állítják 1262-ben, hogy az „per manus hominum... de glandibus seminando fuerit procreata" (szabad fordításban: emberi munkával... tölgyfák telepítésével jött létre)

2. Persze itt nem biztos, hogy a faszén égetés, hamuzsírfőzés vagy éppen bányászati rablógazdálkodás áldozatául esett erdő pótlásáról van szó. Ám a magyar bányavárosok által a 13. század óta folytatott erdőgazdálkodás egyértelműen amellett szól, hogy a bányaipar korán ráébredt környezetének szükséges gondozására

3. A felvidéki bányák nagy szerszám és bányafa igénye sokszor tarvágásos üzemmódot követelt és ezt a 15. század óta igazolhatóan módszeres telepítéssel kellett ellensúlyozni

4. A környezet tényleges szennyezése elleni tiltakozás és intézkedés Magyarországon eleinte csak a városokban észlelhető. Kutak tisztántartására, szemétlerakásra vonatkoznak e rendelkezések a 17. század eleje óta

5. Azután malmok okozta károkról értesülünk, mint egy bizonyos debreceni tanácshatározat esetében, amely a Tócó-patakon álló kallót a halászat védelmére 1645-ben megszünteti

6. Később az üveghuták okozta erdőpusztítás szúrt szemet, hiszen nemcsak az olvasztáshoz használt tüzelőfa, de a nélkülözhetetlen hamuzsír is hatalmas mennyiségű nyersanyagot igényelt. Veres L. a szuhahutai (Nógrád m.) és béli (Erdély) üveghuta 18. századi adatait hozza fel: az előbbi évi 40.000 m

3, az utóbbi 8.000m

3 fát tüzelt el évente; nem csoda, hogy a huták egy része folytonos költözésre kényszerült

7. A kőszén és a gőzgép bevezetése Magyarországon nem zajlott oly dramatikusan, mint Angliában, de 2 Wenzel G.: Codex Diplomaticus Arpadianus continuatus XI. Budapest, 1873. 519-21. o. 3 Magyar E.: Feudáliskori erdőgazdálkodás az Alsó-magyarországi Bányavárosokban (1255-1747), Kandidátusi értekezés 1980. 4 Zsigmond király 1426. évi oklevele. Tagányi K.: Magyar Erdészeti Oklevéltár I. Budapest, 1896. No. 86. 5 Tállya (1613) MGTSZ VII (1900) 413. o. 6 Béres A.: A debreceni cifra szűr, Bp. 1955. 28. o. 7 Veres L.: A 17-18. századi magyarországi üveghuták tulajdonosai, bérlői és munkásai, Manufaktúrák Magyarországon I., Miskolc, 1989. 65-66. o. kezdettől fogva idegenkedéssel találkozott. Az első működő szénbánya, a soproni Brennberg 1759-ben kezdődő kiaknázása ráfizetéssel 1765-ben zárult, mert a város a szén felét sem tudta értékesíteni

8. MIGAZZI KRISTÓF ANTAL (1714-1803) bécsi érsek nógrádverőcei bányájának szenét ingyen bocsátja 1768-ban a környékbeli kézművesek rendelkezésére, „ezek azonban visszautasították", mert az annyira éretlen, hogy „...egyenesen kárt okozott nekik"

9. A tatai Esterházy uradalom 1795. évi hirdetményében

1

0 a „Gereinigte Steinkohlen welche keinen Schwefelgeruch haben" (kénbűz mentes tisztított kőszenet) 1 Ft 12 Kr.-ért, a többit féláron (42-48 krajcár) árulja. Az idézetből világos, hogy a kén bűze (Schwefelgeruch) volt az averzió egyik legfontosabb tényezője. Ám a gyáripar létrejöttéig nagyobb méretű káros szennyeződésről sem a füst, sem a vízfolyások esetében nem beszélhetünk. Elég azonban a reformkor sporadikus gyáralapításáig várakozni. Már az első két nagyüzem szomszédsága is komoly nézeteltérésekhez vezetett. Ilyen volt a Valero selyemgyár és a közvetlenül mellette álló Pesti Hengermalom Társaság civódása 1846-47-ben a társaság tervezett új gépgyárának építése miatt. A 19. század közepétől a pesti levegővel és csatornázással kapcsolatos panaszok állandósulnak", de nehéz eldönteni, milyen mértékben tehető felelőssé a lakossági, ill. ipari szennyokozás

1

2. Tény, hogy a lakosság egyre sűrűbben tiltakozik új gyárak létesítése ellen, pl. a környező lakók tömeges aláírásával szólaltak fel a pesti tanácsnál 1852-ben az üzemek által okozott „Gestank" (bűz) és „pestilenzischer Geruch" (pestises szag) emlegetésével

1

3. Jóval később ébredt rá a hatósági gépezet, hogy a környezetvédelem egységes, országos rendezése 8 Bán J.: A brennbergi kőszénbányászat története. Bányászati és Kohászati Lapok, 1936. 4-7. sz. 7-10. o. 9 Futó M.: A magyar gyáripar története I. Bp. 1944. 77. o. 1

0 OSZK Quart, germ. 476. 1

1 Poroszkay I.: Mint lehetne Pestet jobb levegővel és jobb kutakkal ellátni? Pest, 1853. 1

2 Endrei W.: Pesti levegő. Bp. 1988/10. 10. o. 1

3 Budapesti Főváros Levéltára Szépítési Bizottmány 17035. 197