Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Próder István: A környezetvédelem történeti előzményei Magyarországon

immár elengedhetetlen és törvényes szabályozásra szorul. Csak 1885-ben került tető alá a magyar vízjogi törvény (XXIII. tc.), melynek 24.§-a a vizek védelméről rendelkezik. (A törvény egy részlete a következő fejezetben olvasható). Mondani sem kell, hogy ezek az intézkedések - mint utóbb a levegő tisztasága és a földbeszivárgó ipari szennyeződés ügyében hozottak - évtizedekig, sőt évszázadokig várattak magukra és mindmáig nem jártak megnyugtató eredménnyel. Ipari és technológiai fejlődésünk dokumentumainak áttekintése során így felszínre kerülnek olyan megoldásra váró kérdések, műszaki javaslatok, amelyek ma is időszerűek és talán a jövő számára is tanulságosak. Néhány példa, műszaki megoldás környezetvédelmünkről - időrendben 14. század A Gölnic folyó (ma: Szlovákia) mellett lakó német vasgyártó telepesek a vasolvasztókat a folyók és patakok mellé telepítették és a fújtatókat már nem emberi, vagy állati erővel, hanem a víz erejével hajtották. Később nemcsak a fúvókat, hanem a zúzóműveket és a „bocskalapácsokat" is vízkerekekkel mozgatták. A vízi energia felhasználásával növelni lehetett az olvasztók méreteit, amelyek már kezdtek hasonlóvá válni a mai kohókhoz. Az itt végzett munka nehézsége lényegesen csökkenhetett

1

4'

1

5l

6. 14. század Hazánkban kezdtek először lángkemencéket használni a réz kohósításánál

1

7. Ezek nem igényeltek különleges tüzelőanyagot, működésük ellenőrzése és üzemeltetésük könnyebb volt. Gyakran fújtatok nélkül használták őket. 1

4 Edvi Illés Aladár: A vas története Közép- és ÉszakEurópában a középkorban. M. Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1890. 540. o. 1

5 A Magyar Korona országainak gyáripara az 1898. évben. Vas és fémipar. Vasgyártás, Bp. 1901. 39. o. 1

6 Szabadváry Ferenc: Az elemek nyomában. Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1961. 91. o. 1

7 Szabadváry Ferenc: Az elemek nyomában. Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1961. 83. o. 1493. A Szász Érchegységben a Magyarországról jött Allenpeck-testvérek rézolvasztó lángkemencéket állítottak fel és helyeztek üzembe

1

8. A korszerűbb kohósítás később széles körben elterjedt, ennek alapján fejlődött ki az ún. „angol módszer" is. 1584. Felülvizsgálták a besztercebányai bányákat és kohókat. A vizsgálat a laboratóriumra is kiterjedt. A bizottság nem volt megelégedve a látottakkal és figyelmeztette a bécsi udvari kamarát, hogy a laboratórium tetőzete rossz, a helyiség télen és esős időben vízgőzzel van telítve, ami a munka menetét hátráltatja, hasznavehetetlenné teszi a mérlegeket. Renoválástjavasoltak. A javítást engedélyezték, de kikötötték, hogy sokba nem kerülhet

1

9. 1676. Bécsben már előírásokat is kidolgoztak az „arany és ezüst választó" munkájával kapcsolatban. Az aranykiválasztó kémikus feladata elsősorban a jó és tiszta választóvíz (salétromsav) előállítása volt. A kémikus ezt a nemesfém kohó saját műhelyében készítette. Nyersanyagul rendszerint salétromot és rézszulfáttal kevert vasszulfátot használt. A nyersanyagokat kemencébe helyezett vasretortákban hevítette. A desztillációt tapasztalt mestereknek kellett végezni, maga a müvelet nem volt veszedelmes, csak akkor történhetett baj, ha tapasztalatlan ifjak végezték az öregek helyett

2

0. 1710-1722. Újbánya aranybányáiban a termelés végveszélybe került, mert az aknákat már-már reménytelenül kezdte elönteni a víz. Előbb lóhajtású vízemelő berendezést helyeztek üzembe, majd vízkerékkel hajtott, HELL MÁTÉ KORNÉL (1650-1743) tervezte rudas szivattyút. Ezután az udvari kamara elsőnek a kontinensen az Angliában 1712 óta alkalmazott atmoszférikus nyomású tüzgép (gőzgép) bevezetésével kívánta a szivattyúk 1

8 Pallas Nagy Lexikona, 14. köt. 1897., 537. o. 1

9 Szathmáry László: A kémia története hazánkban. Kézirat, 1939. 706. o. 2

0 Szathmáry László: A kémia története hazánkban. Kézirat, 1939. 415. o. 198