Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Magó László: A MAVszemélydíjszabása és a menetkedvemények rendszere 1945 és 1980 között

kedvezményt biztosítottak az utas számára, ha előzetesen a visszautazásra is megváltotta a menetjegyét. Szintén ebbe a csoportba sorolhatók például a különféle csoportos és gyűjtőjegyek, amelyek ára valamivel kedvezőbb volt, mintha az utas egyenként váltotta volna meg a menetjegyeket, viszont az előzetes fizetés révén biztos, tervezhető bevételt jelentett a vasúttársaság számára. Hasonló szerepet töltöttek be az általános (tehát nem dolgozói, vagy tanuló) bérletjegyek. Ezek lehettek összvonalasak, amikor egy meghatározott összeg - szintén előre történő megfizetése fejében a vásárló egy meghatározott időtartamon belül - általában egy év, de más, ennél rövidebb időszak is lehetett - a MÁV teljes hálózatán további díjfizetés nélkül, bárhová utazhatott. Léteztek bizonyos vonalcsoportokra szóló bérletjegyek is (ezeket idegen szóval rayon bérleteknek hívták), melyek egy-egy nagyobb földrajzi régión belül biztosították általában ugyanazt az utazási lehetőséget, amit az összvonalas bérletek. Az ilyen típusú bérletek már a háború előtt is léteztek, és némelyik fajtájuk ma is létezik, megvásárolható. Az utas haszna ebben a rendszerben, hogy összességében olcsóbban utazhat - amennyiben megfelelően ki tudja használni a szolgáltatásban rejlő lehetőségeket , hátránya viszont, hogy egyszerre nagyobb összeget kell kifizetnie a vásárláskor. Ugyanakkor ami az egyiknek hátrány, az a másiknak előny. Az összességében talán kisebb egyszeri bevétel mégis biztos bevétel, azt már az utas kifizette előre, arra viszont nincs semmi garancia, hogy valaki pl. az év második felében is annyit fog utazni, mint az elsőben, és így akkor is megveszi majd a menetjegyet. A gazdasági szempontok érvényesülnek akkor is, amikor a MÁV különféle, nagy érdeklődésre számot tartó rendezvény kapcsán alkalmi menettérti utazási kedvezményt nyújt a rendezvény látogatói részére. Ez sem új találmány, már a háború előtt is létezett, és napjainkban is jellemző. Ilyen nagyszabású esemény volt például 1881-ben Rudolf főherceg, trónörökös esküvője Bécsben, a tárgyalt korszakban a Budapesti Nemzetközi Vásárok, napjainkban pedig a Csabai Kolbászfesztiváltól a soproni Volt Fesztiválig terjedően igen széles a paletta. A menetdíj-kedvezmény alkalmazásának lehetnek üzletpolitikai céljai is, melyek szorosan összefüggenek a gazdasági szempontokkal. Az általános bérletjegyeknél és a gyűjtőjegyeknél alkalmazott elvekhez hasonló megfontolások alapján biztosít a MÁV kedvezményeket a csoportosan utazók részére is, abban a reményben, hogy így végső soron többen veszik igénybe a szolgáltatást és ezzel egyetemben több bevételre is szert tehet a vasúttársaság, mivel könnyen lehet, hogy egyénileg kevesebben utaznának pl. turisztikai céllal. Ezek a csoportos kedvezmények meglehetősen régóta szerepelnek a MÁV kínálatában, és ma is léteznek (napjainkban döntően iskolai csoportok használják ki a kötelező tanulmányi kirándulások, esetleg táboroztatás céljából). Az alant tárgyalt korszakban az ilyen csoportos utazási kedvezményt általában a párt, a szakszervezetek, különféle üzemek, vagy vállalatok által szervezett csoportok vették igénybe, de gyakori eset volt a diákok üdülése, táboroztatása céljából történő igénybe vétel is. Néhány bekezdéssel korábban már volt szó az ingázásról, mint egy sajátos, gazdasági szükségszerűségből fakadó társadalmi jelenségről. A tárgyalt korszakban az ingázás mind nagyobb méreteket öltött, és a munkásvonatokról, valamint az azokat jellemzően használó utazóközönségről külön szociográfiákat lehetne írni. Mindenesetre a kormányzat sem lehetett közömbös az ilyen formában megnyilvánuló állampolgári igényekkel szemben. Éppen ezért a lakóhelyük és munkahelyük között rendszeresen utazó munkavállalók, valamint a lakóhelyük és oktatási intézményük között ugyancsak - általában napi - rendszerességgel utazó diákok számára igyekeztek olcsóbbá tenni az utazást, és ezáltal csökkenteni anyagi terheiket (vagy a diákok esetében a szülők anyagi terheit, akik meglehet, szintén ingáztak). Már csak azért is szükséges volt ez a lépés az állam részéről, mivel a kor uralkodó célkitűzése a teljes foglalkoztatás volt, és ez együtt járt a két keresős családmodell elterjedésével (bizonyos szempontból kikényszerítésével, a hagyományos, főleg vidéken még elterjedt családmodell és munkamegosztási gyakorlat felszámolásával de ez más lapra tartozik). Az állam a dolgozók, illetve tanulók részére kibocsátott bérletjegyek 146