Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Magó László: A MAVszemélydíjszabása és a menetkedvemények rendszere 1945 és 1980 között

személyek, valamint a gyermekgondozási segélyben részesülő dolgozók. A kedvezményt házastárs is igénybe vehette, ha neki saját jogon nem járt. Szintén igénybe vehették a kedvezményt a szülőkkel együtt utazó, 18 évesnél fiatalabb gyermekek is. Bérletjegyek: A bérletjegyek alkalmazása számos előnnyel jár. A vasúttársaság számára elősegíti az utazási igények felmérését, előre biztosítja a későbbiek során nyújtandó szolgáltatás ellenértékét, csökkenti az adminisztrációt, egyszerűsíti az elszámolást és könnyíti a jegyvizsgálatot. Az utas számára is előnyös, hogy a bérletjegy használatával pénzt (az egy utazásra eső költség alacsonyabb a teljes áru menetdíjnál és minél többször utazik, ez a költség annál kisebb) és időt (elkerülhető a jegyváltásra fordított idő) takaríthat meg. Összvonalas, csoportos és vonalbérlet: A MÁV és a GYSEV vonalaira is lehetett névre szóló, illetve felmutatóra szóló bérletjegyeket váltani. Utóbbinál a vasút nem ellenőrizte, hogy ki használja a jegyet, az ára viszont magasabb volt, mint a névre szóló bérletnek, ahol az utasnak hivatalos okmánnyal is igazolnia kellett, hogy jogszerűen használja azt. Eves és havi bérletjegyeket egyaránt lehetett váltani. Az összvonalas bérletjegy a vasúttársaság valamennyi bejegyzett vonalán érvényes volt. A csoportos (rayon) bérletjegy a MÁV keleti vagy nyugati vonalcsoportjára volt érvényes (a kettő között a Duna vonala jelentette a határt). A bérletjegy az érvényességi területén belül bármely viszonylatban, valamennyi menetrendszerinti vonaton a rajta feltüntetett kocsiosztályon korlátlan számú utazásra jogosította megvásárlóját Dolgozói bérletjegyek: A lakóhelyükön kívül fekvő munkahelyeken foglalkoztatott dolgozók rendszeres, általában napi munkába járás céljára havi, illetve félhavi bérletjegyet válthattak. 1947 és 52 között egységesítették a hat és hét napos hetijegyeket, valamint a havijegyek használatát is kiterjesztették 80 km-ről 100 km-re. A díjszabásban alkalmazott kedvezmény mértéke általában 20 %-os volt. A bérletjegy a rajta feltüntetett viszonylaton belül az érvényessége tartama alatt korlátlan számú utazásra jogosított. Mezőgazdasági dolgozók félhavi- és havijegye: A termelőszövetkezetek tagjai félhavi-, vagy havijegyet válthattak (a díjszabásban meghatározott áron), de csak maximum 30 km-es távolságra. A kiindulási állomás a mezőgazdasági dolgozó lakóhelye, a célállomás pedig a termelőszövetkezet földterületéhez legközelebb eső állomás volt.

14 A mezőgazdasági dolgozók, a számukra rendszeresített külön igazolvány alapján 50 %-os kedvezményt vehettek igénybe. Egyebekben a dolgozók bérletjegyére érvényes szabályok vonatkoztak erre a jegy típusra is. Általános havijegy: Legfeljebb 100 km távolságra, bármilyen célú utazásra felhasználható havijegyet is lehetett váltani a díjszabásban meghatározott áron. Az utas által meghatározott viszonylatot a havijegyre rávezették. Tanulók havijegye: A tanulók havijegye a rendszeres iskolába járás támogatására, az utazással járó (anyagi) terhek mérséklésére szolgált. Ez főleg szociálpolitikai indíttatású kedvezményezés volt az állam részéről azon diákok részére, akik iskolájuktól távol laktak. A kormányzat célja elsősorban az volt, hogy minél többen tanulhassanak (tovább). Az iskolába járást, továbbtanulást ne akadályozza a szülők szociális helyzete, gyermekeik iskoláztatása ne terhelje olyan mértékben őket (a túlságosan magas útiköltség révén), hogy esetleg éppen emiatt ne vállalják további taníttatásukat.

1

5 A tanulók utazási kedvezménye kezdetben csak 60 km-ig volt igénybe vehető, ezt a távolságot 1952-ben 80 km-re, 1956-tól pedig 100 km-re emelték. A tanulók havijegyének használatára azok a diákok jogosultak, akik a lakóhelyükön kívül fekvő tanintézetet látogattak. (A tanintézetek körébe ugyanazokat a típusú iskolákat értették, melyeket 1

4 Ld. Süle: im. 90. old. 1

5 Vö. Süle: im. 90. old. 149