Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Ágoston Katalin: „8 óra munka - 8 óra szórakozás?" Munka és szabadidő a diósgyőri vasgyárban a 20. század második felében

Ágoston Katalin (kulturális szervező) - MMKM Kohászati Múzeuma „8 óra munka - 8 óra szórakozás?" Munka és szabadidő a diósgyőri vasgyárban a 20. század második felében „A hobbikert az egy divat volt, [...], 30 éve kezdte hódítani az útját, olyanok, akik nem kertészek, mint pl. mi, de van valahol egy kis területük. S ha van kedvük, akkor ültetnek borsót, meg sárgarépát, meg almafát, s akkor egy kicsit kertészkednek, szóval ez ilyen, hogy menjünk a jó levegőre, csináljunk egy kis fizikai munkát, s ha még hasznunk is van belőle, hogy a borsó ingyen megterem, meg az alma a fán." 1 A kutatás körülményeinek bemutatása A kutatás helyszíne Miskolc, ahol a gyári munkások és bányászok szabadidő eltöltési szokásait vizsgáltam. A kutatás időtartama a 2011. február és 2011. szeptember közötti időszak. Az adatközlőket a szabadidő eltöltési szokásaikról kérdeztemegyféligstrukturáltinterjúsegítségével, amelynek középpontjában a hobbitelek/kiskert mozgalom állt. Beszélgetőtársakat a hólabda módszer segítségével sikerült felkutatnom. Az adatközlőkkel szemben támasztott keresési kritériumok a következők voltak: rendelkeznek hobbitelekkel, tagjai vagy tagjai voltak kertszövetkezetnek, a vasgyárban vagy a bányászatban dolgoznak vagy huzamosabb ideig dolgoztak ott és az eredeti szakmájuk is a gyárhoz/bányászathoz kötődjön. A kutatás három alappilléren nyugszik: a szakirodalom áttekintése, anyaggyűjtés; a vizsgált korszakban megjelenő nyomtatott sajtó vizsgálata és elemzése, és az interjúk (félig strukturált és mélyinterjú) gyűjtése és elemzése. A félig strukturált interjú és a mélyinterjú 1 F. O. interjú részlet készítésének módszerével gyűjtött adatok a beszélgetőtársak életútjával kapcsolatosak, különös tekintettel a szabadidő eltöltésre és a hobbitelken eltöltött idő arányára. Az interjú alanyok pedig hiteles információkat nyújtottak. Kellő kritikával kell kezelni az oral history módszerét, ugyanis a múlt megkonstruálása nyomon követhető a beszélgetésekben. Az elkészült interjúk rögzítése és átírása lehetővé teszi a téma továbbgondolását és az eredeti szövegek ismételt használatát. Ez a módszer számos járulékos információval bővítette a kutatást, például hogy a növény-termesztéssel kapcsolatos versenyek mennyire befolyásolták az adatközlők életét. A kutatás elsősorban a kulturális antropológia, azon belül pedig a történeti antropológia, a mikrotörténelem és a társadalomtörténet határterületeire fókuszál. Az egyéni életutak, visszaemlékezések egy sajátos világot mutatnak be, azt hogy a kor ideológiája hogyan épült be az emberek életébe. Ezt a többféle forrástípus elemzése (félig strukturált interjúk, tematikailag fókuszált biográfiai interjúk, oral history) bizonyítja, amely megidézi a kutatni kívánt korszakot és a helyi társadalomról való tudást. A város szélén lévő művelhető földterületeket kertszövetkezetekbe tömörülve művelték meg a munkások. A hobbitelkeken eltöltött idő a szabadidő eltöltésének egyfajta módja volt, előzetes kutatások szerint a földtulajdonosok egyazon üzemegységhez tartoztak, s a munkahelyi kapcsolataikat a telkeken is erősítették (pl. kaláka). A kutatás egyik célja választ találni arra a kérdésre, hogy a hobbitelken eltöltött idő milyen arányban van az egyéb szabadidő eltöltésével. A vizsgálat arra is kitér, hogy a munkások gyárban/bányában elfoglalt munkahelyi pozíciója mennyiben hasonló vagy éppen különböző 24