Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)
Prof. dr. Szunyogh Gábor: Interaktív gépészeti foglalkozások az MMKM Műszaki Tanulmánytárában
Mielőtt a munkát elkezdenék, a résztvevők balesetés műtárgyvédelmi oktatásban részesülnek. Ennek egyik legfontosabb eleme az, hogy egyidejűleg egyegy gépen egyszerre csak egy csoport dolgozhat, és a gépek mozgatható alkatrészeit csak akkor szabad mozgásba hozni, ha ezalatt a csoport többi tagja ill. más csoportok közeli dolgozói biztonságos távolságban vannak a mozgó géptől. Azokat, akik a gépteremben fegyelmezetlenkednek, ill. nem tartják be a vezető utasításait, azonnal kiküldjük a Mobileumból. A bevezető tájékoztatás után a csoportok megkapják konkrét feladatukat. Ez történhet úgy, hogy a foglalkozást vezető múzeumi szakember megmutatja a lerajzolandó gépalkatrészt, de - amennyiben elegendő idő áll rendelkezésre - csak megnevezi a gépnek, ill. azon belül a rajzolandó alkatrésznek a nevét, és hagyja, hogy kismérnökeink a Mobileumban álló sok gép között megkeressék a számukra kijelölt gépet. Ez utóbbi módszer még valóságosabbá, ill. tanulságosabbá teszi a foglalkozást. A tárgyak kiválasztásában a tanulókat kísérő tanár is közreműködhet, ugyanis a foglalkozás előzetes megszervezése során az iskoláknak elküldjük a kismérnökképzőt bemutató tájékoztató füzetet 7, melyben megtalálható valamennyi tárgy fényképe, rajzolási nehézségi foka, illetve a rajzolandó alkatrész típusa (gépészeti besorolása). A mérési illetve rajzolási munka alatt a foglalkozást vezető szakember folyamatosan szemmel tartja a munkálatok alakulását, tanácsot, útmutatást, segítséget adva. E „játék" valódiságának hangulatát erősítendő célszerű a „mérnök úr", „mérnök kisasszony" megszólítást használni, ill. felkérni kismérnökeinket, hogy a vezető szakembert „főmérnök úrnak" szólítsák. A munka végeztével a vezető ellenőrzi a rajzokat, esetleg belejavít (de nem pirossal, hiszen ez nem iskolai tanóra, hanem ugyanolyan ceruzával, mint amilyennel a gyerekek dolgoztak), majd aláírásával „igazolja" az elkészült tervrajz jóságát. Természetesen a rajzokat szerzőik magukkal viszik emlékbe, sőt, elmenetel előtt valamennyien egy díszes, névre szóló „kismérnöki oklevelet" kapnak. 7 SZUNYOGH, G.: A kismérnökképző gépészeti foglalkozásai - Tanulmánytári füzetek. Kézirat. Budapest, 2009. 19 p. 2. ábra: Balesetvédelmi oktatás A mérnöki hivatás népszerűsítése öntevékeny foglalkozásaink során A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum fontos feladatának tekinti, hogy (pótolva az iskolai oktatás ezirányú hiányosságait) ráirányítsa a mai ifjúság figyelmét a mérnöki hivatás szépségeire, érdekességeire, elősegítve, hogy minél többen orientálódjanak a műszaki pályák felé. Erre annál is inkább szükség van, mert a tanulók közül sokan szinte azt sem tudják, mit csinál egy mérnök, márpedig e nélkül aligha várható, hogy valaki ilyen szakmát válasszon magának. E cél érdekében a Tanulmánytárnak valamennyi programjában igyekszünk a felhívni figyelmet a mérnöki munka társadalomfomáló szerepére. Szakelőadásainkban rendszeresen napirendre kerül neves alkotómérnökeink munkássága. Szaktárlatvezetéseinken nem csak muzeális tárgyainkat mutatjuk be, hanem azt a szellemi utat, mely az egyes találmányokhoz vezetett. Öntevékeny foglalkozásaink pedig kifejezetten a mérnöki munkához kapcsolódnak. Meghonosítottuk a „Sherlock Holmes és Watson a Mobileumban" című programot, melynek során látogatóink Sherlock Holmes szerepét alakítva műszaki detektívként ismerik meg a XIX. század végén készült, mai szemmel őskori kuriózumoknak tűnő, hatalmas motorjaink szerkezetét, illetve nyomon követhetik alkotóik gondolatmenetét. Watson „szerepét" előre elkészített kérdéslisták játszák. A helyes válaszok megadásának érdekében 219
