Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

dr. Molnár Erzsébet: A fogatolt jármüvek gyűjteménye és további lehetőségei

az elért eredményeket mutatta be, tehát olyan alkotásokat, eszközöket, amelyek a fejlődést reprezentálták, azokat a tárgyakat, amelyek sokkal inkább a jövőbe mutatnak, mint az elmaradottságra. Ezt a szemléletet a Közlekedési Múzeum is követte.

3 A második világháború után, anélkül, hogy ez külön megfogalmazásra került volna, már nem utasították el a lovas járművek létjogosultságát a Közlekedési Múzeumban. Ennek egyik első bizonyítéka, hogy az 1950-es években, az Országház pincéjében fellelt országgyűlési díszhintó bekerült a gyűjteménybe. Ettől kezdve tudatos gyűjtés 3 A millenniumi kiállításon, a kereskedelem-, pénz- és hitelügyi csoport kiállításán szerepelt fogatolt jármű, többek között egy besztercebányai hatalmas árufuvarozó szekér, bútorszállító közúti kocsi, lőporszállító kocsi. indult, amelynek menete, módszere, tapasztalatai, eredményei a múzeum évkönyveiben olvashatók.

4 A többezer éves közlekedési mód tárgyi kultúrájának megőrzése tehát ténylegesen a 24. órában kezdődött el. A nemzeti tradíciónknak is számító kocsizás hivatalos regisztrálása csak 1967ben indult. A múzeum alapítása utáni néhány évtizedben a kocsizás még élő kultúra volt Magyarországon, a teherszállításban és a személyszállításban is tényező maradt, igaz, csökkenő mértékben. A második világháború a meglévő fogatokat és a lóállományt sem kímélte, ezen a téren is súlyos veszteség keletkezett. Az 194050-es évek egyrészről még kedveztek a lovas járműveknek, hiszen az erőltetett gazdaság, az elégtelen motorizáció miatt a szekereknek ismét jelentős szerep jutott. A hintók, az igényesebb hajtókocsik eltűntek, az enyészeté lettek jobb esetben egy-egy fészer mélyén porosodtak. A további évtizedek pedig mindenképpen az autózás jegyében teltek és telnek ma is. A fenti igen vázlatos korismertetésből is egyértelmű, hogy a hintók, szekerek gyűjtése szinte lehetetlen feladat elé állította a szakembereket. Az 1960-70-es években az anyagi körülmények alig befolyásolták a gyűjtést, és a jelentős anyagi ráfordítást jelentő restaurálást. A járművek ugyanis rendkívül rossz állapotban kerültek a múzeumba, hiszen régóta használatban voltak, nem megfelelően tárolták azokat, eleve sérült, balesetes kocsit kínált fel a tulajdonos. Az időközbeni kisebb-nagyobb átalakításokat is „el kellett tüntetni", ha például nem a típusnak megfelelően történtek, vagy ha kirívóan szakszerűtlen javítás, pótlás történt. A járművekről egyrészt a tulajdonosok értesítették a múzeumot, másrészt a múzeum munkatársai utaztak szerte az országban régi járművek után kutatva. A gyűjtőmunka sikerességét bizonyítja, hogy a tárgyak számát tekintve a fogatolt járműveké a második legnagyobb gyűjtemény a múzeumban a vasúti gyűjtemény után. Különlegességének számít 4 Kopcsándi Ferenc: A géperő nélkülijármügyűjtemény. Közl.Múz.Évk. II. 1972-1973. Bp., 1974. p. 67-88. Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: A géperő nélküli járműgyűjtemény újabb fejlődése. Közl.Múz. Évk. V. 1979-1980. Bp., 1981. p. 53-78. 1. ábra: Békési gazdasági kocsi 2. ábra: Az egri érsek városi hintója - Készült a Kölber testvérek Kocsigyárában 174