Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Magó László: A MAVszemélydíjszabása és a menetkedvemények rendszere 1945 és 1980 között

tanulmányi kirándulásokra is nyújtott kedvezményt. Ez a kultúrpolitikai célú kedvezmény csak nagyobb csoportok számára (legalább 100 fő) volt elérhető, mértéke pedig 50% volt.

2

1 Az igényt legalább egy héttel korábban írásban be kellett jelenteni. Speciális esetben különvonatot is lehetett igényelni, ha ezt a forgalmi viszonyok lehetővé teszik és a szükséges vasúti személyzet is rendelkezésre áll. Különvonatra legalább 200 fő esetén 33 %-os mérséklésű, legalább 500 fő esetén pedig 50 %-os mérséklésű menetdíjat számított fel a MÁV. Díjszabáson kívüli kedvezmények A MÁV díjszabásában tette közzé a bárki által igénybe vehető, általánosérvényűkedvezményeket, igénybe vételük feltételeit és az alkalmazandó díjmérsékléseket. Az államvasút társaság szokásos díjszabásába nem vett fel bizonyos speciális menetdíj mérsékléseket (illetőleg ezeknek a díjmérsékléseknek a részletes szabályait). Itt olyan esetekről van szó, amikor a szabályozás csak szűkebb kört (bizonyos munkaterületeket, pl. kormányzati vagy közszolgálati szerveket) érintett.

2

2 Ezeknek a kedvezményeknek két nagy csoportjuk volt. Az egyik a vasúti szolgálattal kapcsolatos kedvezmények, a másik csoport pedig a vasúton kívüli személyek vagy szervek részére nyújtott kedvezmények. A vasúti szolgálattal kapcsolatos kedvezmények: A vasúti alkalmazottak és családtagjaik magánhasználatra, illetményszerü járandóságként élvezhettek bizonyos kedvezményeket. Ezek egy része nem csak vasúton, hanem más közlekedési vállalatok vonalain is igénybe vehető volt. A magyar közlekedési vállalatok éppen ezért hozták tető alá a Magyar Menetkedvezményi Egyezséget. Az volt a cél, hogy alkalmazottaik más közlekedési vállalatok vonalain is a náluk szokásos kedvez-ményeket élvezhessék. A résztvevő vállalatok kölcsönösségi alapon, egyenlő jogokkal és kötele-zettségekkel hozták létre az egyezséget, mely 1947. január l-jén 2

1 Részletesebben lásd Dr. Kiss Sándor: MÁV díjszabás és jegykiadás. Bp., 1957. 69. old. 2

2 Ld. Süle: im. 161. old. lépett hatályba.

2

3 Az Egyezségnek tagja volt a GyőrSopron-Ebenfurti Vasút, az Állami Erdei Vasutak, a Magyar Államvasutak, a MAHART és 1970. december 31-ig a Budapesti Helyiérdekű Vasút is Az igényjogosultság alapja a szolgálati jogviszony volt, ennek igazolására az alkalmazottak részére arcképes igazolványt rendszeresítettek. A kedvezmény megillette a tényleges munkaviszonyban álló alkalmazottakat és családtagjaikat, valamint a korábbi munkaviszonyuk alapján nyugellátásban részesülőket is. Az igazolvány korlátlan számú személyzeti menetjegy váltására jogosított, mintegy 95 %-os kedvezménnyel. Ezt a kedvezményt napi munkába járásra nem lehetett felhasználni. Ez utóbbi célra személyzeti félhavi- és havi bérletjegyet rendszeresítettek „A bérletjegy ára a dolgozók napi munkába járására szolgáló félhavi, illetőleg havijegy munkáltatót terhelő részárának és a személyzeti félhavi, illetőleg havijegy árának együttes összege."

2

4 Hivatalos, szolgálati utazások céljára rendszeresített menetigazolványok is léteztek a vasútnál. Ilyen igazolvánnyal rendelkeztek pl. a Közlekedési-és Postaügyi Minisztérium főfelügyeletet ellátó tagjai. A MÁV igazgatóságok vezetői is hasonló igazolvánnyal rendelkeztek. A Magyar Menetkedvezményi Egyezségben részes közlekedési vállalatok vezetői számára az egyes részes közlekedési vállalatok által fenntartott teljes vonalhossz arányában megállapított menynyiségben

2

5 adtak ki szabadjegyeket. Ezeket valamennyi érintett vállalat bármely vonalán fel lehetett használni. A tényleges MÁV alkalmazottak szolgálati utazásaik céljára éves szabadjegyet vehettek igénybe. Névre szóló szabadjegyet csak a hivatalos célból rendszeresen utazó vasúti alkalmazottak kaptak. Ha a dolgozó nem 2

3 A menetkedvezményi egyezségről egyrészt lásd Magyar Menetkedvezményi Egyesség (sic). Bp., Magyar Közlekedési Vállalatok Igazgatóságai pp. 1-23., másrészt Mincsik: im. 91. old. Az egyezség nem volt újkeletű találmány, már a két világháború között is létezett hasonló. Vö. Magyar Menetkedvezményi Egyesség (sic). Bp., Magyar Közlekedési Vállalatok Igazgatóságai 1923. pp. 1-23. 2

4 Süle: im. 173. old. 2

5 Ld. Mincsik: im. 105. old. 151