Csáki Krisztina (szerk.): A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 2009-2011 (Budapest, MMKM, 2012)

Dr. Krámli Mihály PhD: Adatoka Magyar Királyi Folyam - és Tengerhajózási Részvénytársaság 1932. évi szanálásához

kellett a vizein zajló kabotázs-forgalmat, sőt, olyan nem parti államok is kabotázsjogot kaptak a Dunán, mint Nagy-Britannia, Franciaország vagy Olaszország. Ausztria és Magyarország területi veszteségei, a Duna-akta rendelkezései és a hajóparkra vonatkozó döntőbírói ítélet a két állam folyamhajózását rendkívül nehéz helyzetbe hozta. Az általános gazdasági nehézségek mellett, melyek a helyzetbe hozott győzteseket is sújtották, bizonyos speciális körülmények tovább rontották a társaság pénzügyi helyzetét. Az üzem fenntartásához szükséges pótlásokat, beruházásokat a vállalat drága, függő kölcsönökből valósította meg, az illetékes minisztérium engedélyével. Emellett, szintén kölcsönből, megvásárolták az ERDEX részvények 50%-át, valamint a DDGT részvényeinek 40%-át. Utóbbi részvényeinek többi részét a DGT vásárolta meg. A drága hitelek nagyobb részét a társaság még akkor vette fel, amikor reménykedett abban, hogy a háború alatt a közös Hadügyminisztériummal kötött megállapodás alapján a háborús veszteségekért és károkért járó kártérítést a magyar államkincstár kifizeti.

5 Ugyancsak komoly problémát okozott a társaság számára a korona inflációja, miközben az 1914ben megállapított államsegélyt nem valorizálták, így az teljesen elértéktelenedett. így fordulhatott elő, hogy a pengőre való áttérés idején az 1926-os költségvetésben a MFTR államsegélye mindössze 144 P-vel szerepelt. Ezzel szemben a társaság csak azokat a köteles járatokat szüntette meg, melyeket a békeszerződés folytán megváltozott területi és hatalmi viszonyok miatt már nem tarthatott fenn. A MFTR az 1914-es szerződésben az államsegély fejében 995 098 járatkilométerre kötelezte magát, 1920-ban ennek 33%-át, 1923ban 63%-át, 1925-ben pedig 81%-át teljesítette. A társaság számítása szerint svájci frankra átszámítva ebben az időszakban 392 228 svájci frank értékű államsegélyt kapott, míg 7 829 127 svájci frank értékben teljesített járatokat.

6 5 M M K M A M ladiáta-gyűj temény „ M. F. T. R. Memorandum 1931. szeptember 19-ről." 6 MMKMAMladiáta-gyűjtemény„M.F.T.R. Memorandum 1931. szeptember 19-ről." 1926-ban a kormány és a MFTR között tárgyalások kezdődtek új államszerződés kötéséről (az 1914es elviekben csak 1939-ben járt volna le). A társaságot ekkor már 16,8 millió pengő függő adósság terhelte. A tárgyalások elején a kormány kijelentette, hogy az új államszerződést csak akkor hajlandó az országgyűlés elé terjeszteni, ha a társaság háborús veszteségeiből kifolyólag az államkincstárral szemben támasztott követeléseiről lemond. A vállalat vezetése ebbe kénytelen volt belemenni, már csak azért is, mert a tárgyalások során informálisan többször is ígéretet kaptak a veszteségek más formában való jövőbeni kompenzálására. A magyar kormány és a MFTR között kötött új szerződést az 1926. XXIII. Tc-be iktatták be. A szerződés megkötésére ténylegesen 1927. április 30-án került sor, a fenti törvény alapján. Az új szerződés, mely 25 évre szólt, hatályon kívül helyezte az 1914-ben szintén 25 évre kötött régi szerződést. Az új szerződés a köteles hajójáratok rendszeres fenntartásáért és a szerződésben kikötött egyéb kötelezettségek teljesítéséért évi 1,5 millió pengő államsegélyben részesítette a társaságot. Ez az összeg kevesebb volt, mint az 1914. évi szerződésben biztosított 1,8 millió korona, ami 2,088 millió pengőnek felelt meg, viszont a teljesítendő kötelező járatkilométer szám is arányosan kevesebb volt. Az új szerződés a MFTR szempontjából több ponton is kedvezőtlenebb volt, mint az 1914. évi. Eltűnt belőle az a rendelkezés, amely további segélyt (300 ezer K) biztosított a társaságnak, amennyiben az adott évben a tiszta üzleti jövedelem nem biztosította a részvények 5%-os osztalékát. Az 1914. évi szerződés további 160 ezer K államsegélyt helyezett kilátásba arra az esetre, ha az államsegélynek megszűnne az adómentessége, és beszámítana az adóköteles jövedelembe. Az új szerződésben ez sem szerepelt, miközben 1923. január 1-től megszűnt az államsegély adómentessége. Fontos rendelkezése volt még 1914. évi szerződésnek, hogy ha a jóváhagyott évi mérleg tőkehiányt mutatott, a kereskedelemügyi miniszter kamatmentes előleget nyújtott a társaságnak a hiány mértékében, amely lényegében az állam által vállalt veszteséggaranciának felelt meg. Az 1926. évi szerződés már nem tartalmazott ilyen passzust. 117