Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Látogatók és műszaki múzeumok - Jeszenszky Sándor: Látogatói kísérletek műszaki múzeumokban – Esettanulmány egy száz évvel ezelőtti múzeumi röntgen-kísérlet rekonstruálásáról

Néhány gondolat a kísérlet sorsáról Mint azt MILLER előre jelezte, a röntgen átvilágítás nagyobb népszerűségre számíthatott, mint az ionizációs kísérlet. Előbbi jelenleg is megtekinthető, természetesen új, sugárvédett készülékkel, képerősítővel, TV képernyőn megjelenő képpel. Egy forgótárcsa különböző tárgyakat visz a röntgengép alá, ezek röntgenképe jelenik meg a képernyőn. Üzemképes, bár általában nem real time üzemmódban működik, korábban felvett képeket láthatunk, de ezt a látogató észre sem veszi. A lennepi Deutsches Röntgen-Museumban egy repülőtéri csomagvizsgáló gép működik, a látogatók megnézhetik rajta táskáik tartalmát. Ezek látványos bemutatók, az ionizációs kísérlet viszont több figyelmet igényel, a látottak megértése nem olyan könnyű, mint egy átvilágítási képé. A Röntgen-kísérlet kisebb közönségsikere, majd megszűnése figyelmeztet arra, hogy bonyolultabb esetben a legkiválóbb nyomógomb-kísérletnél is szükség van szakember közreműködésére, aki felhívja a figyelmet a kísérletre, segít a berendezés kezelésében, szükség esetén részletesebben elmagyarázza működését. Nem lehet minden emberi tevékenységet gépekkel helyettesíteni. Sajnos ezzel ellentétesek korunk létszám leépítési, „karcsúsítási" törekvései. Nem a túlbonyolított adminisztratív tevékenység érdekében emelek szót, ott valóban helye van a felesleges tevékenységek megszüntetésének, hanem azt kívánom hangsúlyozni, hogy az oktatásban és ismeretterjesztésben teljesen nem iktatható ki az ember-ember kapcsolat. Álláspontomat alátámasztja a Deutsches Museum egykori kémiai technológia kiállításán szerzett személyes tapasztalatom. Két évtizeddel ezelőtt még létezett ez a kiállítás, számos színvonalas nyomógombos kémiai kísérlettel. A vegyi folyamatok időt igényeltek, egy-egy kísérlet eltartott 1-2 percig. A látogatók vagy meg sem álltak az eszközöknél, vagy megnyomták a gombot, de nem volt türelmük megvárni az eredményt, tovább mentek. Az érdektelenségre való tekintettel a kiállítást megszüntették. Kevéssel a lebontás előtt egy kollégával ott járva megmutattam neki egy kísérletet és - magyarul - elmagyaráztam működését. Rövidesen 4-5 látogató állt mögöttem. Németre fordítva a szót, már tucatnyian figyelték a különböző kísérleteket. Utána megköszönték az érdekes bemutatót. (Egy külföldi látogatónak!) Ha lett volna rendszeres tárlatvezetés, talán még most is meglennének a nagy szakértelemmel és költséggel készített eszközök. Az eredeti Röntgen-kísérlet viszont ma már csak tudomány- és technikatörténeti szempontból érdekes, szűk réteghez szól. Kutatási célból hasznos volt reprodukálása, de rendszeres működtetése már nem lenne indokolt. 1906-ban nagyon keveset tudtak a röntgensugárról, még az is vitatott volt, hogy részecskesugárzás, vagy hullámtermészetű. Erre a választ csak 1912-ben adta meg MAX VON LAUE, munkatársaival kísérleti úton bebizonyítva, hogy a röntgensugár igen nagy frekvenciájú elektromágneses hullám, majd CHARLES BARKLAa szórt sugarak abszorpciójának vizsgálatával felfedezte a különböző anyagok karakterisztikus sugárzását és karakterisztikus sugárelnyelését. Ennek ismeretében már tudjuk, hogy a régi kísérlet csak tájékoztató eredményt adott. A sugarak abszorpciója valóban függ az anyag vastagságától és a periódusos rendszerben elfoglalt helyétől, de a karakterisztikus sugárzás következtében a sugarak frekvenciájától is. Ezért az összehasonlítás csak szűk tartományon belül adott reális eredményt. Ma már a tanszergyártók kiváló eszközöket készítenek röntgen- kísérletekhez, amelyek alkalmasak a sugarak tulajdonságainak és anyagvizsgálati felhasználásának bemutatására - ha a megvásárlásukhoz szükséges, nem csekély anyagi fedezet rendelkezésre áll.