Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)
Tanulmányok - Laufer Gábor: A computerek és én
6. A JÖVŐ 3D-BEN Még a legbékésebb embernek is vannak agresszív ösztönei. Én őszintén elismerem, hogy szeretem a lövöldözős játékokat is. Szerintem nem növeli, hanem éppen csökkenti az igazi életben megjelenő agresszivitást, mert az ilyen játékokban az ember levezetheti az ilyen jellegű ösztöneit. A 90-es évek elején volt egy játék, Descent 1 36 . Egy időben kaptam a stereo 3d szemüveggel. Lövöldözős játék, ami olyan bánya-katakomba-szerűségekben játszódik, és nem élő dolgokat kell lőni, hanem robotokat. A 3d szemüveg és a Descent kombinációja teljesen magába-vonzott, órákig tudtam játszani néha. A3d szemüveggel, mintha tényleg ott lettem volna. Autóversenyes játékok a 3d szemüveggel hasonló módon teljesen varázslatos hatással tudnak lenni rám. Igen, jól vezetek autót, na dehát nem biztos, hogy a monzai versenypályán egy Ferrarival is olyan jól vezetnék... Ajáték megengedi azt az illúziót, mintha ott vezetnék (3d szemüveg nélkül is). És hát ki nem ült a tv előtt és amikor a foci csapata éppen rosszul állt, képzelte el azt, hogy „ha én ott lennék". A computer ezt is lehetővé teszi. A FIFA 2003-as játék már tényleg olyan realisztikussá nőtte ki magát (1994-től minden évben új jött ki), hogy bizony úgy lehet érezni, hogy mi vagyunk ott a pályán, és rúgjuk a gólokat. Az USA-ban persze a foci nem népszerű, az a néhány amerikai csapat bizony elég gyenge. Ha most választanom kell, hogy melyik izgalmasabb, egy rossz igazi focimeccs, vagy egy jól beállított computer focimeccs, hát bizony nem is kétséges, hogy a computer kiütéssel győz. 37 A felnőttek többsége nem nyúl hozzá computer játékokhoz, mert „játék'-nak hiszik, holott nem igazán játékok a szó tradicionális értelmében. Sokkal inkább szimulációk, amik lehetővé teszik, hogy a „játékos" beleélje magát olyan helyzetekbe, amibe nem képesek az igazi életben, pedig bizony szeretnék. És ugyan a játék nem az „igazi', de messze, messze túlmegy a puszta vágyakozáson, álmodozáson. Amúgy én 1992 óta használom a 3d szemüvegeket. Még egy ismerősömet sem tudtam meggyőzni arról, hogy vegyen magának egyet, dacára a viszonylagos olcsóságának. Pedig semmi kétségem afelől, hogy a 3d koncepció előbb-utóbb teret fog nyerni, mozik is 3d-ben fognak menni, s a tv is. Néhány szót a 3d koncepcióról. A 90-es évek elején a "3o" meg a "virtuai reality" népszerű szavakká váltak, holott a szakértőkön kívül nagyon kevés ember értette meg, hogy miről is van szó. Pedig a dolog eléggé „egyszerű'. Miért látunk mi három dimenzióban? Miért látunk mélységet is? Mondjuk, ha a TV készülék mellett van egy váza, azt három dimenzióban látjuk. Ha pontosan ugyanaz a váza a TV képernyőjén van, azt nem látjuk három dimenzióban. Ennek az oka: azért, mert két szemünk van. Első pillantásra ugyan erre senki sem gondol, de a két szemünk nem pontosan ugyanazt látja, egy picurkát más szögből látja a bal szemünk a világot, mint a jobb szemünk. Ezt a picurkát különböző információt képes az agyunk feldolgozni és három dimenziós képet létrehozni. A TV képernyőjén lévő vázát mindkét szemünk ugyanúgy látja, így tehát lapos lesz és csak onnan tudjuk, hogy az is egy váza, mert megtanultuk a két dimenziós információt kezelni az agyunkban, de nem látjuk három dimenzióban. Mi lenne akkor, ha valaki csinálna egy fényképező (vagy filmező) gépet, aminek két lencséje lenne, pont olyan távolságban, mint a két emberi szem és két filmre
