Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)
Tanulmányok - Laufer Gábor: A computerek és én
3. A VÍZSZINTES FEHÉR VONAL MEGELEVENEDIK Több, mint másfél évvel később, anyagi segítséggel feleségem szüleitől Ausztráliából, és 1981 januárjában, teljes örömmámorban úszva, megvettem egy Apple II+ computert, életem első igazi computerét. Disc drive akkor még nem volt, a programot rendes kazettás magnóra lehetett eltenni. Most a boltok tele vannak a programok ezreivel, akkor ha volt három vagy négy, akkor sokat mondok. Szóval, hazavittem a computert, kipakoltam, felállítottam, bekapcsoltam - és MŰKÖDÖTT! Megjelent a képernyőn, hogy Apple ][ + és alatta egy ] egy villogó cursorral. Na és akkor most mi van? Az örömmámorom pontosan addig tartott, amíg rájöttem, hogy program nélkül egy computer semmit nem ér, csak ott áll és büszkén villog. Be a kocsiba, 45 perces vezetés a legközelebbi boltig, ahol programokat is árultak. Az akkori időkben már ismert volt a Space Invader 16 . Megvettem, egy kazettán, 20 dollárért. 45 perc haza, rohanok a computerhez... Hol is van egy kazettás magnó megvan beteszem LOAD....megnyomom load....load és vége a kazettának. És semmi, csak a képernyőn a LOAD szó továbbra is. Az instrukció tisztán leírta, miszerint "ahogy a program loadeé 7 , ez és ez fog történni". Nem történt. Semmi. 20 dollárért nem történt semmi. 20 dollárért sikerült kevesebb szalagot ráfűzni az orsóra, mint amennyi elég lett volna a programhoz. Spóroltak a szalaggal. A fejem vörös volt a dühtől. Most megint oda-vissza 45 percet? Nem. Csak két kis vékony könyvecske jött a computerrel, az egyik az Apple ][ Reference Manuál, a másik az Applesoft Basic. Az előbbi, hogy hogy kell magát a computert használni, a másik a programozási nyelvről. Belelapozgattam a könyvecskékbe. Nézegettem, ízlelgettem. És hirtelen eszembe jutott a nagyképű kijelentésem szíriai haveromnak. Hmmmm Space Invader....mennyire lehet ezt nehéz megírni? Az rögtön nyilvánvaló volt, hogy úgy, ahogy az a játéktermekben látható, biztosan nehéz, hiszen nemhiába kerestek milliókat rajta, de esetleg egy primitívebb formában? Egy szónak is száz a vége, program nélkül nem computer a computer. És ott a könyv, ahol le van írva, hogy hogyan kell programozni. Kb. 2 órát olvasgattam, és utána leírtam a legelső program sort; 10 HOME Ami letörölte a képernyőt. Négy napon keresztül, minden szabadidőmet (munka után persze), létező fantáziámat bevetve, írtam egy ultra-primitív Space Invader-t. Messze volt az igazitól, de még messzebb volt a vízszintes fehér vonaltól a képernyőn. Az ötödik és hatodik napon „kicsinosítottam", használati utasítást (a képernyőn persze) írtam hozzá, és a hetedik napon „megpihentem"abban a formában, hogy rohantam át szíriai barátomhoz, hogy bemutassam az első egy hét "produkcióját". Ő közben a különböző computer elvek, gyakorlatok, programozási nyelvek „tudósává vált", könyvek halmazát olvasta el és tanulta meg, de az egy fehér vonalnál többet még mindig nem csinált. Ezután több másik emberrel kapcsolatot teremtettem, aki szintén az elmúlt 1 -2 évben ugrott bele a computer világába, többek között a húgom férjével, aki Californiában élt. Szintén egy másik országban született ember, aki viszont ott már tanult a computerről, úgyhogy ő volt az igazi szakértő az ismeretségi körben.
