Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Laufer Gábor: A computerek és én

Ő beszélt rá, hogy kell egy nyomtató is a computerhez, ami hamarosan meg is lett, őtőle. A nyomtató (printer), amit vettem, már az akkori időkben sem volt mindennapi. Nemcsak nyomtató volt, hanem írógép is (klaviatúrával) és egy terminál is. Amikor megkérdeztem tőle, hogy „az meg mi?", akkor elmagyarázta, hogy ha hozzákapcsolom egy modemhez, akkor tudok más computerekkel kommunikálni. Hogy MIHEZ? Egy modemhez. Az meg mi? És elmagyarázta, hogy azt a jelet, ami kijön a computerből, a telefonvonalra tudja vezetni. Nemigen értettem meg a koncepciót, de mindenesetre találtam egy használt, 110 baud-os, akusztikus modemet, amibe bele kellett fektetni a telefonkagylót, a modemet meg a computerhez kötni. Csakhogy az Apple-on nem volt mihez, de a csoda-nyomtatónak volt egy kábele, ami pont a modembe illett. Mindent összekapcsoltam, ahogy kellett, és és? Most hova kapcsoljam magát a telefont? Másnap a szíriai srác adott egy telefonszámot. Hogy az kit hívott és miért, arról fogalmam sem volt. Mindenesetre letárcsáztam a számot, és az utasítás szerint, ahogy csengett, a kagylót belefektettem a modembe. És vártam. Körülbelül egy percig semmi nem történt. De akkor, az írógép (nyomtató, terminál) elkezdett kattogni, és betűk jelentek meg a befűzött fehér papíron: Apple Bulletin Board System (ABBS) >hello how are you? Döbbenten néztem a fehér papírt. Ezt ki írta? És hol? Egy másik computerrel beszélek? Nagy bizonytalanul elkezdtem pötyögni a klaviatúrán: >Who are you? What are you? És a betűk kattogásának a ritmusáról valahogy éreztem, hogy valahol, akárhol, egy ember írja a betűket. És így is volt. >l am John, the Sysop

18 of this BBS.

19 Mindebből annyit értettem meg, hogy John-nak hívják az illetőt. Mindez valamikor 1981 valamelyik hónapjában történt, és ez volt az első telekommunikációs kapcsolatom. Nem sokkal később találtam egy használt serial kártyát az Apple-höz, egy 300 baud-os modemet (ami villámgyorsnak tűnt a 110-eshez képest (aki nem tudná, egy mai 56K-S modem az 56,000 baudnak felel meg, ami a mai világban a lehető leglassúbb internetes kapcsolat a DSL-hez, kábel internethez, T1 vonalhoz viszonyítva, amik 1,500,000 baud körül kommunikálnak.) De nekem a 300-as akkor gyorsnak tűnt a 110-eshez képest. A BBS-ek meg az akkori, 80-as évek népszerű telekommunikációs metódusa volt, még mielőtt az internet megjelent volna). A BBS abból állt, hogy mániákusok (mint például később én is), felállították a saját computerüket otthon, egy olyan programmal, ami képessé tett más embereket, hogy az ő computerükkel, modemmel, kommunikációs programmal, a BBS tulaj computeréhez hozzákössék magukat a telefonon keresztül. Ami miatt ebből mégsem lett nemzetközi kommunikációs jelenség: a telefon ugyannyiba került, mintha valaki rendesen telefonált volna. Tehát mondjuk USA-ból egy magyar BBS-hez úgy lehetett csak kapcsolódni, hogy USA-ból Magyarországra, rendes telefonköltséggel. Úgyhogy a BBS-ek helyi jelenségek voltak, helyi közönséggel. Ugyanúgy vitafórumok, ugyanúgy letölthető programok, hírek, stb., mint ma az interneten, csak persze sokkal kisebb