Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Vámos Éva Katalin: Természettudósok három generációja Magyarországon, 1849–1918

ZÁRÓGONDOLATOK Az általunk elsőnek nevezett tudósgeneráció a másik kettőtől élesen megkülönböztethető azzal, hogy anyanyelvük német volt, s ezen a nyelven tanítottak is. A másik két tudósgeneráció a szó szokványos értelmében tulajdonképpen nem különböztethető meg egymástól. A felsorolt tudósok mindegyike a kiegyezés előtt született, de a III. generációhoz tartozó WINKLER mindössze 4 évvel korábban (1863). A legkorábban (1800) az ugyancsak a III. generációba sorolt JEDLIK született, aki mind közül a leghosszabb életű volt (95 év), és így élete gyakorlatilag az egész 19. századot átfogta. Születési éveik alapján STOCZEK (1819), SZABÓ JÓZSEF (1822) THAN (1834) és esetleg még SZILY is (1838) a reformkor gyermekeinek tekinthetők. AII. generációba sorolt FABINYI és ILOSVAY (1849, NI. 1851) azonban a szabadságharc idején, NI. annak leverése után látták meg a napvilágot, valamivel később, mint a III. generációból WARTHA(1844) és EÖTVÖS (1848). A19. század utolsó évtizedénél korábban e 10 tudós egyike sem halt meg, legtöbbjük a 20. század első évtizedeiben. Mi jogosít fel bennünket arra, hogy ezeket a tudósokat két „generációba" soroljuk? Egyes egyedül az, hogy ők maguk munkásságuknak mely részét tartották fontosabbnak: a magyar tudományos kutatás alapjainak megteremtését - megfelelő intézetek létrehozásával, magyar tudományos társaságokban való szerepvállalással, magyar tudományos folyóiratok indításával és megfelelő színvonalon tartásával azáltal, hogy saját cikkeiket közölték bennük vagy pedig a tudomány magas fokú művelését. Bizonyos szereplést a közéletben ezeknek a tudósoknak mindenképpen kellett vállalniuk, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak, s a Tudós Testület a tudományos közélet legfőbb irányítójának számított. Az akadémiai tagságot azonban mégis általában a tudományban szerzett érdemeikért kapták ezek a professzorok. A kétfajta tevékenység tehát nem választható el szigorúan egymástól. Ha egyenként vizsgáljuk a cikkben szereplő professzorok tevékenységét, a II. generációba tartozó THAN és FABINYI - a szó szoros értelmében vett - intézetépítő tevékenysége mindenképpen a majdani magas színvonalú kutatást szolgálta, s talán ez volt legmaradandóbb alkotásuk, mindamellett, hogy értékes kutatómunkát is végeztek, STOCZEK működésében egyértelműen a szerveződő Műegyetem vezetésével járó feladatok álltak első helyen. (Ezt értékelték a 40-éves tanári jubileuma alkalmával számára rendezett nagyszabású ünnepségen).

47 SZILY KÁLMÁN életében a Királyi Magyar Természettudományi Társulat újjászervezése, lapjának szerkesztése, általában a tudomány népszerűsítése foglalt el központi helyet amellett, hogy a Műegyetem Múzeum körúti épületének elkészülte rektorsága idején nem kevés elfoglaltságot adhatott neki. ILOSVAY maga panaszolta - mint idéztük mennyi idejét vonja el a kutatástól a tudományos közéletben való aktív részvétel és a tanítás. A 19. század első negyedében született SZABÓ JÓZSEF sokoldalú tanulmányok és államigazgatási tisztségek után viszonylag későn, 40 éves korában jut el az egyetemi nyilvános rendes tanárságig, amely bő lehetőséget ad a tudományos kutatásra. Ezt teljes mértékben ki is használja. Az eddig felsorolt tudósok közül talán az ő munkássága a legszélesebb körű. A III. generáció tudósai közt elsőnek a legnagyobbat, EÖTVÖSÍ kell említenünk. Ő az, aki az egyetemi tanárral szemben az egyik fő és elengedhetetlen