Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)
Gyűjteményi ismertetések - Szunyogh Gábor: Az Országos Műszaki Múzeum gőzgépgyűjteményének tanulmánytári bemutatása
(melyben a későbbi gőzgépek kazánjaitól eltérően nem uralkodott nagy nyomás); a kazán felett függőlegesen elhelyezett, nagy átmérőjű, nagy lökettérfogatú munkahenger; a dugattyúrúd mozgását továbbító, a kor gépeire oly jellemző himba; a gép közvetlen szomszédságában található aknába lenyúló, a mélyben elhelyezett szivattyúkat működtető rudazat, és a víz-, III. gőz megfelelő bevezetését szabályozó csapok és mechanizmusok. Bár magát a modellt nem gőz, hanem villanymotor működteti, a szerkezet mozgásának megfigyelése nagyon tanulságos: bonyolult mechanizmusának megértése szemléletesen tükrözi a gőzgépek fejlődésének kezdeti szakaszában fellépő technikai nehézségek leküzdésére tett próbálkozásokat. (Garamvári Pál, Országos Műszaki Múzeum Restaurátor Műhelye, Budapest, 1975, 850x1350x2300 mm, 450 kg). Kisnyomású gőzgépek A18. század második felében - a Newcomen rendszerű gőzgépek hibáinak kiküszöbölésével - megjelentek, és majd száz évig uralkodtak a Watt-féle alacsony nyomású gőzgépek. Mint azt a technikatörténet nevezetes eseményeként számon tartjuk, JAMES WATT 10 , a glasgowi egyetem műszerésze 1765-ben egy Newcomenrendszerű játékgőzgép javítása nyomán rájött arra, hogy a gőz lecsapatása során jelentkező hőveszteség csökkenthető, ha fizikailag különválasztja a gőz munkavégzésének helyét a gőz lecsapódásának (kondenzálódásának) helyétől. Azt az elvet fogalmazta meg, hogy a munkahengert lehetőleg minél magasabb, a kondenzátort pedig minél alacsonyabb hőmérsékleten kell tartani. Találmányának lényege, hogy szerkesztett egy un. gőzkondenzátort, melynek révén a gőz kondenzálódása a munkahengeren kívül ment végbe, azaz a hengert nem kellett minden munkaütem során hol lehűteni, hol pedig felmelegíteni. Ez jelentős tüzelőanyag-megtakarításhoz vezetett. Maga Watt először kisebb modelleket készített, amelyeken kipróbálta elképzelésének helyességét. Működése alapgondolatának megvilágítására alkalmas a Watt-féle kondenzációs gőzgép kísérleti modellje, melynek eredetijét WATT 1765-ben készítette, majd 1769-ben szabadalmaztatta. (86.197.1.). A modellen kitűnik, hogy WATT gőzgépe (NEWCOMENével szemben) két hengerből állt. A nagyobb átmérőjű a munkahenger (a modellen pirosra festve), a kisebb a kondenzátor légszivattyúja (a modellen kék színű). A munkahenger dugattyújának rúdja lefelé mutatott, melynek végére WATT, kísérlete során egy súlyt akasztott. Az első ütemben a munkahengerbe bevezette a gőzt, miközben a dugattyú a ráakasztott súlynál fogva lesüllyedt. Miután a dugattyútér teljesen megtelt vízgőzzel, elzárta a gőzbevezető csapot, és második ütemként, a kisebb henger (azaz a légszivattyú) dugattyúját felhúzta. Ekkor a gőz egy részét kiszívta a munkahengerből. Minthogy a légszivattyúhoz vezető csövet egy hideg vízzel telt tartály vette körül, az átáramló gőz nyomban lecsapódott. Helyén vákuum keletkezett, amely a munkahengerből további gőzt szívott mindaddig, amíg a teljes gőzmennyiség le nem csapódott. A folyamat ezután már ugyanúgy zajlott, mint NEWCOMEN gépeiben: a külső légnyomás a dugattyút a ráakasztott súllyal együtt felemelte. (Kapuy János, Műszaki Múzeum Restaurátor Műhelye, Budapest, 1986, 490x640x170 mm).
