Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Gyűjteményi ismertetések - Szunyogh Gábor: Az Országos Műszaki Múzeum gőzgépgyűjteményének tanulmánytári bemutatása

A gépészet fejlődésére, akár az evolúció más területeire is, jellemző a megszűntetve megőrzés elve: bár a gépek egésze alapvető átalakulásokon megy keresztül, (bizonyos korok uralkodó gépei teljesen eltűnnek, akár a biológiai fejlődés ősállatai), de praktikus elemeik vagy bizonyos működési elveik megmaradnak, és akár a legkorszerűbb motorokban is fellelhetők. (Példaként említhető a dugattyútérben uralkodó nyomás felvételére szolgáló berendezés: az indikátor, melyet 250 éve a kisnyomású gőzgépek hatékonyságának növelése céljából talált ki, de a korszerű JAMES WATT motorok diagnosztizálásának ma is ez az egyik fő eszköze. A munkahenger nagy hozamú, rövid, de szabályozott idejű feltöltését COLLMANN 130 éve a gőzgépek teljesítménynövelésére alkotta meg, de szerkezetének alapelve a szabályozott szelepes vezérlésekben mind a mai napig meghatározó.) 1. A gőzgépek kialakulásának műszaki-fizikai előzményei Ókori gőzgépek Az erőgépek fejlődési útjának ismertetését a gőzgépek kialakulásának műszaki-fizikai előzményeivel kezdjük. Köztudott, hogy gőzgépekkel már az ókorban kísérleteztek: HÉRON

1 több, gőzzel működő szerkezetet is alkotott. Bár ezek a maguk idejében nem váltak az ember munkáját segítő erőgépekké, és nem is fejtettek ki követlen hatást a technika későbbi fejlődésére, de technikatörténeti szerepük mégis fontos: bizonyítják, hogy egy-egy jó műszaki gondolat hasznosulásáig néha évezredeket kell várni, HÉRON gépei közül be tudjuk mutatni az un. eolipil (85.145.1.) másolatát, mely nem más, mint egy reakciós gőzturbina. Ez egy függőleges tengely körül forgásra képes gömbből áll, melynek oldalából visszahajló csövek vezetnek ki. Ha a gömbben vizet forralunk, akkor csöveken kiáramló gőz „reakció ereje" a szerkezetet forgásba hozza. (Garamvári Pál, Országos Műszaki Múzeum Restaurátor Műhelye, Budapest, 1979, 500x250x550 mm). A gőzgépek megalkotásához vezető fizikai kísérletek A gőzgépekhez vezető utat több, híres fizikai kísérlet készítette elő, melyek közül a lényegesebbeket be tudjuk mutatni. A fejlődés szempontjából lényeges volt TORRICELLI

2 kísérlete a légnyomás létének kimutatására. Torricelli kísérleti berendezésének másolatát (80.387.1) Jerzsele László készítette az Országos Műszaki Múzeumban 1980-ban. Ez egy 1 méter hosszú, egyik végén zárt, higannyal töltött üvegcsőből áll, melynek másik vége egy higannyal telt edénybe merül. Ha a csövet függőleges helyzetbe állítjuk, a higany szintje a csőben csökken, és kb. 760 mm magasságban megállapodik. E jelenségre EVANGÉLISTA TORRICELLI (1644-ben) azt a magyarázatot adta, hogy a higany azért nem folyik ki a csőből, mert a levegő nyomása közlekedő edényként egyensúlyt tart a 760 mm magas higanyoszlop nyomásával, TORRICELLI szerint - korának tudományos felfogásával szemben - az 1 m hosszú üvegcsőben, a higany felett légüres tér, vákuum van. E kísérlet eredményének gyakorlati alkalmazása OTTO VON GUERICKE

3 nevéhez fűződik: feltételezte, hogy a légnyomás „aktív erő" kifejtésére alkalmas, ha lehetővé tesszük, hogy olyan felületre hasson, melynek másik oldalán vákuum található. Erre legalkalmasabbnak két, egymáshoz illesztett félgömböt látott, melyet -