Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)
Látogatók és műszaki múzeumok - Gulya István: A látogatóbarát múzeumi környezet kialakításának lehetőségei az Országos Műszaki Múzeum Kohászati Múzeumában
látogatók a lépcsőn csak a földszint irányába haladhatnak (ami ugyan felveti télen a ruhatár ismételt megközelítésének problémáját), a kiállítótér kevesebb, mint felére zsugorodik, hiszen a 2. emelet kiesik, a földszinten pedig csak a most kutató- és előadótermekként használt Kiszely- és Fazola-termet lehetne még kiállítási funkcióval ellátni. Mozgáskorlátozottak az első emelet megtekintése után a hátsó rámpán kijutva, az épületet megkerülve a régi főbejáraton jutnak be a földszintre, a többiek pedig ugyanitt hagyják el a Múzeumot. 2. „Közepes program": A jelenleg a földszinten található irodák és papíralapú gyűjtemények a tetőtérbe vagy a 2. emeletre költöztetése esetén a földszinten több helyiség is felszabadulna, így kialakítható lenne egy rekonstruált bútorokkal berendezett 18. század végi gyári iroda/igazgatói lakás, illetve hasonlóképp berendezett múzeumi kávézó és pihenő/fogadó tér. Ebben az esetben marad a jelenlegi főbejárat, és innen mennek fel az emeleti térbe, a mozgáskorlátozottak pedig a földszint megtekintése után az épületet megkerülve, a hátsó rámpán jutnak be az 1. emeleti kiállításra. 3. „Maximum program": Az irodák és a gyűjtemények beköltöznek egy megszerzendő vasgyári épületbe, a felsőhámori épület csak kiállítóhely marad. 8 A múzeummal szemközti, gyakorlatilag beépítetlen telkek megszerzésével kialakítható lenne egy megfelelő autóparkoló és pihenőpark, amely a múzeumtól a Szinva-patakig húzódna és helyet adhatna kisebb bemutatóknak, rendezvényeknek is. A Múzeum belső funkcionális elrendezése gyakorlatilag a közepes program szerint valósulna meg. Mindhárom esetben szükséges a megfelelő fogadótér, ruhatár, információs pult, kiadványok árusítására alkalmas hely, pihenősarok kialakítása, a látogatók áramlásának egyirányúsítása. 9 Mivel mindegyik verzió a 2. emeleti kiállítóterek más funkcióval való felruházásával számol, az új állandó kiállítás jelentősen kisebb alapterületen valósulhat meg, mint a jelenlegi. A jelenlegi túlzsúfolt, szinte műtárgyraktárként is használt tárlat helyett sokkal szellősebb, letisztultabb kiállítást kellene rendezni, amely nem nyomja agyon a látogatókat információkkal. Ajelenleg egy térként kezelt nagy kiállítótermeket az installáció segítségével tagolhatjuk, de a koncepciótól függően maradhat a mai állapot is. Mindenképpen megoldást kell azonban találnunk a tárlatból kikerülő műtárgyak és installációs segédanyagok tárolására, ezeket a ma rendelkezésre álló ideiglenes jellegű raktárban nem tudjuk elhelyezni. A 3. verzióban felvázolt vasgyári épület(ek) megoldást jelenthet(nek) erre a problémára is, hiszen az esetleg megszerzendő épületben akár önálló kiállítást lehet belőlük rendezni, akár tanulmányi raktárként lehet hasznosítani. Véleményünk szerint egy ilyen önálló kiállítás rendezésének lehetősége esélyt teremthetne a „profiltisztításra", ugyanis a jelenleg technológiai sorrendben berendezett termekben zavaróan hat a látogatók számára, hogy egymás mellett áll pl. a 12. századi bucakemence és a 20. század eleji nagyolvasztó, vagy Újmassán a műemlék nagyolvasztóval szemben a skanzenben a modern diósgyőri gyáripar tárgyi emlékei vannak kiállítva. Minden kiállítóhely egymástól független arculatot kaphatna: - Újmassán a Massa Múzeumban lenne látható a Fazolák ómassai és újmassai tevékenysége a két nagyolvasztó köré csoportosítva, a Diósgyőr-hámori vasgyár története és a vasverő hámorok technológiája, a skanzen megszűnne, a helyén rendezvényeket lehetne tartani.