Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Laufer Gábor: A computerek és én

1. Valami egyszerűvel akartam kezdeni, hogy ne riassza el a játékost, aki először hozzákezd. Úgyhogy a program egy találomszerű

21 számjegyet a képernyőre vitt, néhány másodperc után eltüntetett és a játékosnak erre emlékezni kellett és beírni. Ha sikerült, a program egy-egy számjeggyel hosszabb számot írt ki. És még hosszabbat és még hosszabbat, amíg a játékos nem tévesztette el. Még ma sem tudom, hogy hibának lett volna-e nyilvánítva: a leghosszabb lehetséges szám 19 számjeggyel rendelkezett. Mindenesetre soha senki nem panaszkodott, hogy a program végére ért és nem kapott egy 20 számjegyű számot... 2. Az egyszerű kezdés után azonnal problémába ütköztem. Igen, tíz különböző intellektuális feladatot akarok csinálni, de úgy, hogy egyik se hasonlítson a másikra. Legalább egy hetet vitatkoztam önmagammal, hogy zenére, hangjegyekre emlékezni vajon intellektuális feladat-e vagy sem. A „v/fáf azzal döntöttem el, hogy kultúra-szerető emberek a zenéhez is vonzódnak. Tehát jöhet! A program először lejátszott (kétszer) 7 találomszerű hangjegyet (juj, de hamisnak tűnt néha!), aztán elkezdett egy hosszú, találomszerű hangjegysorozatot játszani, amiben valahol el volt rejtve a játékos „saját" 7 hangjegye, pont abban a sorrendben, ahogy az először ki volt játszva. Ezt kellett a játékosnak észrevenni és megnyomni egy gombot. A saccolás büntetve volt minusz pontokkal. Szintén lehetett választani, hogy lássa is a hangjegyeket (vizuális memória) vagy csak hallja, ahol az utóbbi dupla pontszámra vezetett siker esetén. 3. A harmadiknak van egy érdekes története. Az első két játék után úgy éreztem, hogy kifogytam az ötletekből, pedig még nyolc másikat terveztem írni. Akkor már a Rubik kocka ismert volt.

22 Őszintén elismerem, hogy onnan "loptam" az ötletet, illetve az jutatta eszembe. Kilenc óramutató a képernyőn (3x3), amik találomszerű pozícióban jelentek meg. Azokat kellett a játékosnak 12 órás pozícióba juttatni. De nem lehetett a mutatókat egyenként állítani, hanem csak különböző csoport-kombinációban (tehát mondjuk a 4-es számjegy lenyomása az ahhoz tartozó sort 1 2 3 4 5 6 7 8 9 az 1,4,7-es óramutatókat 90 fokkal, az óramutatóval megegyező irányba forgatta. A sarkokon lévő számok (mondjuk a 3-as) az azt érintő 2,3,5,6 -os mutatókat forgatták. És így tovább. Persze mint mindegyik feladat a tízből, ez is időre ment. Minél több mutató állt be 12 órára, annál több pontot kapott a játékos, mind a 9 mutatóért kiemelkedő pontszámot. Mi az érdekes a történetben? Az, hogy én elismerem, hogy az ötlet a Rubik kockától származott. Ugyanakkor, az én játékom megjelenése után rövidesen megjelent a Rubik Clock nevű játék a boltokban, ami alapjában pontosan ugyanez volt egy kis műanyag bizgentyű formájában. Rubik látta volna az én programomat - és arról jutott volna eszébe a Rubic Clock? Nem hiszem. De a hasonlóság (majdnem azonosság) tagadhatatlan. Én kapom az ötletet Rubiktól, de Rubik ugyanakkor előáll ugyanazzal az ötlettel? Ebből csak egyetlen logikus következtetést tudtam levonni: a magyarok hasonlóan gondolkodnak (:-)

23

.