Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Laufer Gábor: A computerek és én

- Lenne szíves megmondani, hogy mik ezek? - és odaböktem a két asztal felé. - Computerek - mondta az eladó a világ legtermészetesebb hangján. - Igazi computerek? - kérdeztem. - Persze. Teljesen igazi computerek - válaszolta. - Mármint úgy, hogy akárki megveheti? - kérdeztem naivan (énszerintem az eladó magában hülyére röhöghette magát). - Akárki. Akár maga is - mondta. És ott, és akkor omlott le a „nagy fal", ami a computer és a közönséges ember között létezett, legalábbis az én szememben. Mint később kiderült, az egyik, a kép­ernyős, egy Altair, legelső verzió 8 volt, a másik egy IMSAI 8008 9-as, ha jól emlék­szem a számra. Annak nem volt sem képernyője, sem klaviatúrája. Mint szintén később megtudtam, az input-ot egyedi kapcsolókon keresztül kellett betáplálni (mindegyik kapcsoló egy bit), a nyolc kapcsoló egy byte és egy kilencedik kapcsoló volt a „na most mehet"a memória felé. A kis LED lámpácskák meg a kijelzőnek fe­leltek meg. Minderről akkor fogalmam sem volt, úgyhogy megkérdeztem az eladót, az akkori tudásom és logikai szintem szerint: - Miért van az egyiknek klaviatúrája és képernyője, a másiknak nem? Ha akkor megértettem volna a választ igazán! Talán minden idők legzseniáli­sabb eladójával lehetett dolgom, mert így magyarázta a két computer közötti kü­lönbséget: - Ugye ismeri maga az autókat? - kérdezte. - Persze - válaszoltam. - És tudja, hogy vannak autók automatikus sebességváltóval? - Igen, tudom. - Es azt is tudja, hogy vannak, akik ennek ellenére a kézi sebességváltót szeretik, és nem szeretik az automatikusát. Látja, az ott (a képernyővel) hasonlítható a ko­csihoz, aminek van automatikus sebességváltója, az meg ott (a kapcsolgatós) olyan, mint a sportkocsik automata sebességváltó nélkül. Teljesen lenyűgözött a magyarázat, és mivel kézi kapcsolós kocsit vezettem, ha akkor lett volna pénzem, puszta bámulat miatt megvettem volna az IMSAI-t, ami ta­lán egy életre elriasztott volna a computerektől. Persze, tudom, egy mai gyűjtőnek ez zseniális lenne, na dehát programokat írni byteonként, nem hiszem, hogy profikon kívül akárki mást is természetes érdeklő­déssel töltött volna el. Na, de szerencsére anyagi körülményeim messze voltak akármelyiktől is, úgyhogy az eladó teljesen hiábavalóan szellemeskedett. De még elmagyaráztattam vele, hogy mi volt a program az Altair képernyőjén, ami a korai computerkorszakban később népszerű Star Trek játék volt (aki ismeri, tudja miről beszélek, aki meg nem, az úgysem értené meg 10 ). A fejem zúgott a csodálattól, amikor kijöttem a boltból, és valahol mélyen érez­tem, hogy a computerek és én még valamikor „mély kapcsolatba"fogunk kerülni. Ezekben az időkben a tampai bolhapiac kedvenc vasárnapi időtöltéseim közé tartozott. A balga amerikai olyan dolgokat dobott ki, amiket én teljes gyönyörrel vá­sároltam meg centekért a bolhapiacon. És persze technológiai cuccok tömege! Ott vettem egy vadonatúj (minden kétséget kizáróan lopott) japán Konika fényképező­gépet 35 dollárért, amit aztán hosszú évekig használtam. Szintén ott vettem egy használt, de nagyszerűen működő EKG-gépet, 25 dollárért (amit aztán soha nem

Next

/
Thumbnails
Contents