Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Laufer Gábor: A computerek és én

- Lenne szíves megmondani, hogy mik ezek? - és odaböktem a két asztal felé. - Computerek - mondta az eladó a világ legtermészetesebb hangján. - Igazi computerek? - kérdeztem. - Persze. Teljesen igazi computerek - válaszolta. - Mármint úgy, hogy akárki megveheti? - kérdeztem naivan (énszerintem az eladó magában hülyére röhöghette magát). - Akárki. Akár maga is - mondta. És ott, és akkor omlott le a „nagy fal", ami a computer és a közönséges ember között létezett, legalábbis az én szememben. Mint később kiderült, az egyik, a képernyős, egy Altair, legelső verzió

8 volt, a másik egy IMSAI 8008

9-as, ha jól emlékszem a számra. Annak nem volt sem képernyője, sem klaviatúrája. Mint szintén később megtudtam, az input-ot egyedi kapcsolókon keresztül kellett betáplálni (mindegyik kapcsoló egy bit), a nyolc kapcsoló egy byte és egy kilencedik kapcsoló volt a „na most mehet"a memória felé. A kis LED lámpácskák meg a kijelzőnek feleltek meg. Minderről akkor fogalmam sem volt, úgyhogy megkérdeztem az eladót, az akkori tudásom és logikai szintem szerint: - Miért van az egyiknek klaviatúrája és képernyője, a másiknak nem? Ha akkor megértettem volna a választ igazán! Talán minden idők legzseniálisabb eladójával lehetett dolgom, mert így magyarázta a két computer közötti különbséget: - Ugye ismeri maga az autókat? - kérdezte. - Persze - válaszoltam. - És tudja, hogy vannak autók automatikus sebességváltóval? - Igen, tudom. - Es azt is tudja, hogy vannak, akik ennek ellenére a kézi sebességváltót szeretik, és nem szeretik az automatikusát. Látja, az ott (a képernyővel) hasonlítható a kocsihoz, aminek van automatikus sebességváltója, az meg ott (a kapcsolgatós) olyan, mint a sportkocsik automata sebességváltó nélkül. Teljesen lenyűgözött a magyarázat, és mivel kézi kapcsolós kocsit vezettem, ha akkor lett volna pénzem, puszta bámulat miatt megvettem volna az IMSAI-t, ami talán egy életre elriasztott volna a computerektől. Persze, tudom, egy mai gyűjtőnek ez zseniális lenne, na dehát programokat írni byteonként, nem hiszem, hogy profikon kívül akárki mást is természetes érdeklődéssel töltött volna el. Na, de szerencsére anyagi körülményeim messze voltak akármelyiktől is, úgyhogy az eladó teljesen hiábavalóan szellemeskedett. De még elmagyaráztattam vele, hogy mi volt a program az Altair képernyőjén, ami a korai computerkorszakban később népszerű Star Trek játék volt (aki ismeri, tudja miről beszélek, aki meg nem, az úgysem értené meg

10

). A fejem zúgott a csodálattól, amikor kijöttem a boltból, és valahol mélyen éreztem, hogy a computerek és én még valamikor „mély kapcsolatba"fogunk kerülni. Ezekben az időkben a tampai bolhapiac kedvenc vasárnapi időtöltéseim közé tartozott. A balga amerikai olyan dolgokat dobott ki, amiket én teljes gyönyörrel vásároltam meg centekért a bolhapiacon. És persze technológiai cuccok tömege! Ott vettem egy vadonatúj (minden kétséget kizáróan lopott) japán Konika fényképezőgépet 35 dollárért, amit aztán hosszú évekig használtam. Szintén ott vettem egy használt, de nagyszerűen működő EKG-gépet, 25 dollárért (amit aztán soha nem