Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Tanulmányok - Laufer Gábor: A computerek és én

fémdarabka, ami félrenyomja a porszemeket és feketén mutatkozik meg az üveglap belső oldalán. És elképzeltem egy bonyolult szerkezetet, ami pontos sorrendben nyomogatja a kis fémdarabkákat az üveglap belső részére, hogy azokból egy szám adódjon valahogy össze. Persze még csak közelébe sem kerültem az igazságnak. A LED-es órák megjelenése már „logikusabb"'volt, hiszen „csak" kis piros neonszálakat kell valahogy „kigyújtani", hogy miképpen, arról persze fogalmam sem volt. 2. „A VARÁZSLATOS NYUGALOM" No de aztán megtanultam angolul, és belevetettem magam a technológiai magazinokba - és rendkívül gyorsan utóiértem a nagy technológiai lemaradásomat. Akkor már a computer koncepcióját is úgy-ahogy megértettem, és azt is, hogy a kis „bogárba" miként férhet el tízezer tranzisztor. Persze a magazinokból az tűnt ki, hogy a computer valami borzasztóan drága, ritka, kizárólag kutatóintézeteknek és a kormánynak elérhető valami. Nem is emlékszem, hogy miért és hogyan jutottam el a Floridai Egyetem, Tampa egyik szobájába, ahol azzal fogadtak, hogy „az a klaviatúra egy computerhez van kapcsolva".

6 Leültem, nyomogattam a gombokat, és még mindig lenyűgözött, hogy a képernyőn megjelent, amit lenyomtam. És nem értettem, hogy mit jelent a sok "Syntax error", ami megjelent a képernyőn, miután az Enfert is megnyomtam, de gyanítottam, hogy azt jelenti, hogy a computernek fogalma sincs arról, hogy én mit írok be (azt jelentette). Próbálgattam egyszerű angol szavakat, és meglepődtem a sikeren (hogy nem volt Syntax Error), amikor beírtam azt, hogy LIST és egy csomó minden megjelent a képernyőn, mindegyik sor előtt egy szám. Nézegetvén a sorokat, valamilyen természetes ösztön-alapú érzék alapján, beírtam, hogy NEW (ami letörölte, ami a computerben volt), aztán a következőket: 10 PRINT "GÁBOR" 20 GOTO 10 és bebillentyűztem a végén, hogy RUN. A képernyő baloldala megtelt egy csomó GABOR-ral. Akkor értettem meg, hogy végül is életem első programját írtam.

7 Valahogy maga az a tény, hogy egy „computer közelébe"kerültem, tehát nemcsak „a kormány és a kutatóintézetek", és „a több millió számtani művelet egy másodperc alatt", „varázslatos nyugalom"-ma\, és további érdeklődéssel töltött el. De ezután majd öt éven keresztül nem kerültem „közeli viszonyba" egy computerrel. Persze tovább olvasgattam ezekről, puszta érdeklődésből, hiszen semmi köze nem volt az egésznek orvosi szakmámhoz. ...És hát imádtam a műszaki boltokat, s aktívan figyeltem azokat, hogy van-e valahol valami újdonság. Néhány hónappal az egyetemi élmény után, a tampai főutcán vezettem végig, és valami furcsa új boltot láttam az út szélén. Leparkoltam, bementem. A bolt akkor kellett, hogy kinyisson, mert még a frissen festett falakon kívül semmi nem volt ott, néhány odadobált asztalon rengeteg drót, egy íróasztal, s két külön asztalon... csak nem? Mik lehetnek azok ott? Az egyik egy klaviatúra, egy fémdoboz-szerűség és egy képernyő, amin furcsa jelek, betűk és számok voltak. A másik asztalon meg egy komolyabb kinézetű gép, képernyő és klaviatúra nélkül. Udvariasan megkérdeztem az eladót.