Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)
Tanulmányok - Vámos Éva Katalin: Természettudósok három generációja Magyarországon, 1849–1918
THAN KÁROLY (Óbecse, 1834-Budapest, 1908) először a bécsi egyetemre iratkozott be orvostanhallgatónak, majd Heidelbergbe ment kémiát hallgatni BUNSENNÉL, fizikát KIRCHHOFFNÁL és matematikát CANTORNÁL. Mivel érdeklődése középpontjában a kémia állt, főleg BUNSEN laboratóriumában dolgozott. Tanulmányai végeztével visszatért Bécsbe, ahol 1859-ben a kémia tanszék tanársegédévé nevezték ki. Egy évvel később engedélyt kapott, hogy magántanárként előadásokat tartson a gyógyszerészet és az analitikai kémia tárgykörében. A körülmények kedvező megváltozásának és a három említett professzor ajánlásának köszönhetően 25 éves korában meghívták a pesti Tudományegyetemre helyettes tanárnak. 1862-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Ettől kezdve, közel fél évszázadig tartó egyetemi tanársága alatt szakadatlanul dolgozott a magyar tudományos és kulturális élet fejlesztésén, anélkül, hogy ezzel veszélyeztette volna vegyészként, tanárként vagy kutatóként végzett munkáját. 1862-től 1872-ig alelnöke, 1872-től 1880-ig elnöke volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak. Egyike volt a Magyar Chemiai Folyóirat létrejötte kezdeményezőinek és saját anyagi hozzájárulásával is segítette a folyóirat megindítását. Már 1860-ban (26 éves korában) levelező tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia, 1870-től pedig rendes tagja volt az intézménynek, majd igazgatósági tanácsának is tagja lett. 25 éven keresztül volt elnöke az Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztályának, majd alelnöke lett az intézménynek. Alig volt olyan tudományos vagy társadalmi egyesület, társaság az országban, melynek ne lett volna tagja. Pályája során sok kitüntetésben volt része, még az Országgyűlés Felsőházának is tagja lett, bár a politikában aktívan sohasem vett részt. Nyugdíjba vonulása után nem sokkal halt meg, 1908-ban. ATrefort kertben máig is álló, legmaradandóbb műve a pesti Tudományegyetem új kémiai épületének létrehozása volt. 24 ILOSVAY LAJOS Az életművüket a tudományos-kulturális közélet szolgálatába állító tudósok másik példájaként említendő llosvay Lajos (Dés, 1851 -Budapest, 1936). 25 A kémiában neve főleg a Griess-llosvay reagens révén vált ismertté, amellyel nitriteket 352 milliószoros hígításban is ki lehet mutatni. Témái között találunk vizsgálatokat a karbonil-szulfidra és hasonló vegyületekre nézve, világítógáz analíziseket, a híres „Torjai büdös barlang" gázainak elemzésére nézve stb. Mindezeket a kutatásokat azalatt végezte, míg tanított a Műegyetemen 1883-tól, ill. rektora volt az intézménynek 1901 és 1903 között. Aktívan részt vett a Királyi Magyar Természettudományi Társulat munkájában, titkára, sőt elnöke is volt. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, később társelnöke. 1895-ben megindította, később pedig szerkesztette a Magyar Chemiai Folyóiratot. Később a Természettudományi Közlöny szerkesztője is volt. A századforduló után parlamenti képviselő volt, valamint a Vallásos Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára. Nemcsak viselte mindezeket a tisztségeket, de lelkiismeretesen végezte a velük járó feladatokat is.
