Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Gyűjteményi ismertetések - Szunyogh Gábor: Az Országos Műszaki Múzeum gőzgépgyűjteményének tanulmánytári bemutatása

mozgatták. Egy-egy szelep excenterét úgy állították be, hogy amikor eljött a gőzbeömlés ideje, akkor az excenter (a kitámasztó rudazat közvetítésével) működésbe hozta a szelepemelő himbát, ami megnyitotta a szelepet, lehetővé téve a gőz beömlését. Amint a gőzbeömlés kívánatos időszaka véget ért, akkor az excenterről vezérelt másik rúd egy kapcsolószerkezet közreműködésével a szelepemelő himbát leválasztotta a kitámasztó rúdtól, lehetővé téve, hogy a szelep egy rugó hatására visszaugorjon eredeti (zárt) helyzetébe. A kikapcsolás idejét - egy mechanizmuson keresztül - a gép fordulatszámához igazodó centrifuga-regulator határozta meg. Az un. régi Sulzer-vezérlésben a szelephimba lekapcsolását más elv szerint oldották meg. Ott csak egy kitámasztó rudat alkalmaztak, melyet nem excenter, hanem a vezértengelyre rögzített bütykök mozgattak. A szelep zárása azáltal ment végbe, hogy egy (a centrifuga-regulátorral kapcsolatban álló) mechanizmus a kitámasztó rudat eltávolította a bütykös tengelytől. Bár a fent ismertetett mechanizmusok a jelen szöveges leírásból talán nehezen érthetők, de megismerésük - követve mozgásukat a valódi modelleken - nagy élményt nyújt mindazoknak, akik szeretnék megismerni mérnökelődeink gondolkodásmódját, problémamegoldási sémáikat. A gőzgépek szabályozó berendezései (külső vezérlőművek) A szabályozó berendezések olyan szervek, melyek a gőzgép fordulatszámának állandóságát automatikusan biztosítják, figyelembe véve azt a körülményt, hogy a gép terhelése változhat. Feladatuk megakadályozni, hogy a gép lelassuljon terhelésnövekedés idején, vagy megszaladjon, ha üresjáratba kerül. (Minthogy a szabályozó berendezések mindig a gőzgép munkahengerén, ¡11. tolattyúházán kívül vannak elhelyezve, ezért összefoglalóan külső vezérlőműveknek is nevezik ezeket). Az első szabályozó berendezés WATT nevéhez fűződik: ő alkalmazta először (1785-ben) a gőzgépek fordulatszámának stabilizálására az egyébként már korábban feltalált centrifuga-regulatort. Múzeumunk nem rendelkezik ugyan WATT eredeti regulatorának másolatával, de későbbi változatai gépeinken megfigyelhetők. Tanulmányozására legalkalmasabb a Topham gőzgép regulatora, melyet egy eredeti gőzgépről szereltek le, és alakítottak át demonstrációs célra (70.459.1.). A regulátor „lelke" két súlyos acélgömb, melyeket egy függőleges tengelyhez rögzítenek csuklókkal kapcsolt karok közbeiktatásával. Ha a tengely forgásba jön, akkor a centrifugális erő miatt a gömbök eltávolodnak a tengelytől, és a csuklós karok okozta mechanikai kényszer miatt felemelkednek. Az emelkedés annál nagyobb, minél gyorsabban forog a tengely. A centrifuga-regulator további része egy olyan mechanizmus, mely a gömbök emelkedésével arányosan valamilyen kart elmozdít, ami azután alkalmas a gőzellátás szabályozására. Az említett modell kézzel megforgatható, és kitapasztalhatok e mechanizmus mozgásai. (Topham in Wien, Bécs, 1873-1883,1000x1000x1200 mm, 150 kg), WATT a centrifuga-regulator tengelyét és a gőzgép főtengelyét lánccal összekötötte, így a centrifuga-regulator fordulatszáma mindig követte a gép fordulatszámát. A regulátorral egy, a gőzbevezető csőben elhelyezett pillangószelepet (fojtószelepet) működtetett. Ha a gép „megszaladt", akkor a centrifuga-regulator a pillangószelepet elfordítva csökkentette a gőz beáramlását, előidézve a gép sebességének csökkenését.