Technikatörténeti szemle 27. (2005-06)

Gyűjteményi ismertetések - Szunyogh Gábor: Az Országos Műszaki Múzeum gőzgépgyűjteményének tanulmánytári bemutatása

6. A gőzgépek technikatörténeti szempontból különösen érdekes szerkezeti elemei A gőzgépek valamikor a gépészeti tudományok érdeklődésének középpontjában álltak, és tervezési irányelveiket, üzemtanukat, gyártástechnológiájukat koruk legmagasabb tudományos színvonalán dolgozták ki [1J, [2], [3], [4]. A19. századtól kezdve a 20. század második feléig igen gazdag ismeretanyag gyűlt össze a gőzgépekkel kapcsolatban, és roppant gazdag volt a felmerült technikai problémákat áthidaló műszaki megoldások, találmányok, újítások sora. A gőzgépek korának befejeződésével azonban a felhalmozott ismeretanyag néhány évtized alatt közvetlen használati értékét elvesztette: a kidolgozott tervezési sémák, számítási módszerek, köteteket kitevő táblázatok és tervrajzok fölöslegessé váltak. A mai mérnökök a gőzgépekkel kapcsolatos fogalmaknak szinte már az elemeit sem ismerik, nem- hogy gyönyörködhetnének a gőzgépek egy-egy nehéz műszaki problémájának megoldásában. Azt szeretnénk, hogy az Országos Műszaki Múzeum tanulmánytára olyan bázis legyen, mely a gyűjtemény műtárgyaira, a múzeum adattárára, fotótárára és könyvtárára támaszkodva „életben tartaná" e szép tudományt. Úgy gondoljuk, hogy e cél elérésének legalkalmasabb útja az, ha a „gőzgéptudomány" egyes fejezeteit konkrét tárgyakhoz kötve tesszük közkinccsé, ezért alább összefoglaljuk, hogy egyes műtárgyainkon milyen mérnöki ismeretek tükrözhetők. A gőzellátó szervek (belső vezérlőművek) fejlődése A gőzellátó szervek a gőzgépek azon alkatrészei, melyek gondoskodtak a kazánból érkező gőz automatikus, előre megállapított program szerinti elosztásáról, ül. a munkahengerbe való bejuttatásáról. A gőzbevezetés vezérlése történhetett tolattyúkkal, csapokkal és szelepekkel. Minthogy e szervek a munkahenger közvetlen közelében, üzemi körülmények között nem látható módon vannak elhelyezve, ezért összefoglalóan belső vezérlőműveknek nevezik ezeket. ToIattyús vezérlések Atolattyú célja, hogy szabályozza a gőz bevezetését a dugattyútérbe. A kazánból a gőz a munkahenger mellett elhelyezkedő un. tolattyúházba érkezik és azt kitölti. A tolattyúházból csatornák vezetnek egyrészt a munkahenger végeibe, másrészt a szabad levegőre (kipufogós rendszerű gőzgépek esetén), vagy további gőzfelhasználási helyekre (kondenzációs, ül. többfokozatú gépekben). Mármost a tolattyúval a következő feladatokat kell megoldani: 1. meghatározott pillanatban meg kell nyitni a munkatérbe vezető csatornákat, rendre hol az egyik, hol a másik dugattyúoldalra vezetve a gőzt; 2. előírt időpontban be kell zárni a csatornákat, (azaz be kell fejezni a töltési folyamatot), hogy lehetősége legyen a gőznek kitágulni, (azaz a benne rejlő energiát mechanikai munkává átalakítani), még mielőtt a dugattyú elérte volna a henger végét; 3. meghatározott időpontban ki kell nyitni a kipufogó csatornát, lehetőséget adva a fáradt gőz eltávozására; 4. idejében be kell zárni a kipufogó csatornát, még azt megelőzőleg, hogy a dugattyú elérte volna a munkahenger végét. A gőzgépekkel foglalkozó szakkönyvek [2] hosszas fejezeteket szentelnek a gőzbeömlés és kipufogás kezdeti és befejező időpontjainak